Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ban, mint 1604 kezdetén, de sikertelenül, mert a török Esztergom visszaadásához szívósan ragaszkodott, sőt ugyanez év őszén — szeptember 19-én — ostromra kész hadai már Esztergom alá érkeztek. Mielőtt az ekkor megindult ostrom fejezeteit és végződését ismertetnők, szükséges tudni, hogy az esztergomi védőőrség és a támadók erőviszonyai milyenek voltak? E tekintetben adataink a következők: a) a fellegvárban a fegyveresek száma 20.000, b) a szenttamási erődben a Mansfeld-féle ezred, c) a város felől eső oldalon létesített új sáncokban a Kolonits-féle ezred, mint külső védelem szerepeltek. A vár parancsnoka ekkor Pálffi Miklós után Althan Adolf báró,

1 ezredes lett, míg helyetteséül Orczi (Oros) Péter ezredes, várkapitány rendeltetett. Hogy Rudolf király mennyire fontosnak tartotta Esztergom védelmét, bizonyítja ama rendelése is, hogy a védelem a Duna túlsó oldaláról is biztosíttassák s annak alapján történt, hogy az Erdélyből rendelt Básta György a Győrből és Komáromból alája osztott csapatokkal az ebedi u. n. Istenhegyen táborozott le, onnan az esztergomi Körtvélyes szigetre hajóhidat veretett avégből, hogy szükség esetén bármikor az esztergomi oldalra átkelhessen. Minthogy pedig armadával (hajóhad) is rendelkezett, azt a város alatt folyó kis Dunaágban akként helyezte el, hogy a rácvárost és a vízivárost védelmezhesse. Básta ágyúkat is hozott magával és azokat a vár védelmébe állíttatta. Egyébként — nehogy a várat Visegrád felől meglepetés érje, Althan a szt. Györgyhegy előtt sáncot létesített s abba megfelelő katonaságot és hat ágyút helyezett el. Ami most már a támadásra indított török haderőt illeti, annak létszáma a 40.000-ef meghaladta. Arról a küzdelemről, amely az ostrom alatt végbement, a történelem sok eseményt feljegyzett. Hősies volt az mindkét részről, amit bizonyít ama tény, hogy ekkor török részről 8000, a védősereg részéről pedig 700 vitéz lelte halálát.

2 1604 október 17-ig tartott az öldöklő ostrom, amelynek folyama alatt a szeptember 26-iki kirohanás alkalmával a védőseregből áldozatul estek Hohenlohe Kázmér és Salm grófok és a török részről Murád bég szenvedett súlyos sebesülést. Az ostrom alatt a törökök belátták, hogy Esztergom várával nem tudnak boldogulni s ezért arra törekedtek, hogy azt csere útján vehessék birtokukba. Fel is ajánlották Esztergomért Kanizsát, azonban ajánlatukkal elutasíttattak, mire október 3-án ismét megkezdték az ellenségeskedést, de próbálkozásuk sikertelen maradt. Ezután azt az ajánlatot tették, hogy Kanizsán kívül Egert, Füleket, Szécsényt és Nógrádot hajlandók Esztergomért átengedni. Ajánlatuk ezúttal is elutasíttatván, október 7-én újból támadtak s ezúttal a szenttamási erődöt akarták elfoglalni, de visszaverettek, mire október 10-én megismételték a rohamot, de sikertelenül. Miközben a török ekként próbálkozott, az a sereg, amelynek az volt a feladata, hogy kívülről nyújtson segítséget és amely szeptember 18—20 között Ehrenreich György vezérlete alatt 1500 cseh harcossal, Bőches százados sajkás muskétásaival, Kolonits Siegfried 1000 lovasával, hajdúival és huszárjaival szaporodott és október 3. és 9 között a tescheni herceg 80 lovasával, 1000 gyalogosával, Münsterberg Károly 1000 lovasával és más tartományokból vezényelt katonasággal megerősödött, október 12-én győzelmes ütközetet vívott a 1 Althan Adolf báró német eredetű, protestáns születésű volt, majd visszatért a keresztény egyházhoz és az Adolf nevet Mihály névvel cserélte fel. Kiváló katona volt és az 1595-iki ostrom idején Esztergom visszavételénél már kitüntette magát Egyébként 1578-ban magyar honosságot nyert. 2 Ortelius: Kriegswesen 45. 101. 1. 104