Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Az első fegyverszünet a törökkel. Szükségesnek találjuk történelmi visszaemlékezéseink során beszámolni olyan esemenyekről is, amelyek a török járom idejében országos jelentőségük mellett Esztergom vármegyét és a várost az alábbi sorrendben erintették. Az első fegyverszünet Ferdinánd és a porta között egy év és hat havi időtartamra 1545-ben létesült és azt 1547-ben békeszerződés követte. A béke rövid életű volt, mert amikor 1551-ben Fráter György érseket Ferdinánd zsoldosa: Castaldó Giovanni tábornok alvinci kastélyában meggyilkoltatta, a szultán ebben a tényben kihívást látván, arra törekedett, hogy most már a hadai által meg nem szállott országrészt is hatalmába vegye. Meg is indult a háborúság, amelynek főbb eseményeit mellőzve, megemlítjük, hogy amikor Ali budai basa 1551-ben Veszprém várát hatalmába ejtette, onnan erős haddal Esztergomba jött, s rövid tartózkodás után a Dunán átkelve, Drégely várának bevételére indult, Drégely eleste után pedig megütközött Ferdinánd haderejével s azt Palást mellett szétszórta. A további harcok története Esztergom vármegye és város nézőpontjából kevésbbé lévén fontos, megemlítjük, hogy 1553-ban béketárgyalások indultak meg az ellenfelek között s az azokban való részvételre Ferdinánd részéről Verancsics Antal érsek és Zay Ferenc bízattak meg. A megbízottaknak Budán kellett tárgyalni a törökökkel s minthogy onnan szabad út volt részükre biztosítva, 1553 július közepén Esztergom felé jöttükben az esztergomi bég Muzslánál háromszáz lovasból álló kísérettel fogadta, majd pedig Esztergomban vendégül látta. Verancsics érsek, aki 1567-ben Wissel és Teufenbachhal Miksa császár-király (1564—1576) portai követe volt, ebben az évben ismét átutazott Esztergomon, de hogy ekkor részesült-e oly megtisztelésben, mint korábban, nincs tudomásunk. A követek első útja (1553) sikerrel járt, ezt bizonyítják az 1562 és 1564 években kelt egykorú okmányok, ellenben a Szulejmán halála (Szigetvár, 1566) után trónra lépett fiának: Szelim szultánnak makacs magatartása miatt az 1567-iki béketárgyalások csak a következő évben hoztak olyan eredményt, hogy a hódoltság állapota nem változik és a szerzett (?) jogok megmaradnak ép úgy, amint Szulejmán alatt. A Ferdinánd halálával (1564) trónra jutott Miksa (1564—1576) által megkötött drinápolyi béke elég tartós volt, azonban 1592-től a porta nem állta a békét, illetőleg annak megújítása elől mereven elzárkózott, mire a következő évben újból bekövetkezett a hadi állapot. A huszonnégy esztendős békességes állapot közepette abból a tényből, hogy Musztafa szandzsákbég alatt az esztergomi vár és a párkányi palánk 1774—75-ben erős javítás alá került, már lehetett következtetni, hogy a béke nem lesz tartós, de eltekintve ettől, ismeretes, hogy a békesség dacára úgy a török, mint a magyar fegyveresek az egész idő alatt torzsalkodtak egymással. így az esztergomi török őrség ki-ki csapott a felvidékre, viszont az érsekújvári magyar vitézek sem maradtak adósok a látogatásokért. Ez utóbbiakra panaszkodik az esztergomi bég Verancsics érsekhez intézett levelében és kívánja, hogy a békesség tartassák meg. Volt-e ennek a kívánságnak foganatja, nem tudjuk, de feltételezzük, hogy a szelídlelkű érsek mindenesetre figyelmeztette embereit, hogy a helyzet elmérgesítésétől tartózkodjanak, azonban a következmények azt mutatták, hogy az esztergomi török őrség nemcsak nem hagyta abba kalandos vállalkozásait, hanem mindjobban folytatta s emiatt az érsekújvári vitézeknek — akarva, nem akarva — résen kellett állaniuk, tehát az összecsapások gyakorta ismétlődtek. így volt ez mindama helyeken, ahol királyi őrségek jutot101