Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM - KOMÁROM-SZŐNY

KOMÁROM-SZŐNY dűlő (a hagyomány szerint 1627-ben itt kötötték meg a szőnyi békét), Puskaporos dűlő (a Csillagvár egyik ide épített puskaporos raktáráról), Töröklesi (a törökök hordták össze a dombot, leshelynek). A községben a deszka oromzatú házakra jellemző az ún. állóhézagos oromfal. Amikor a ház elejéről elkerült az ágasfa, akkor a ház deszka oromfalára tették a padlásajtót (Pl. Kossuth L. u. 59.). KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ Az 1741-től betelepülő római katolikusoknak előbb fiókegyházuk alakult, ezt szervezték plébániává 1787-ben. Az ősi háromhajós templom az 1763-as földrengéskor elpusztult, s az új 1777-ben készült el. Anyakönyveit 1741-től őrzi. A református egyház meglétéről 1624 óta vannak adataink. Az 1681. évi történy felsorolta a szabad vallásgyakorlattal rendelkező települések sorában ("artikuláris hely"). Jeles lelkipásztorai voltak Alistáli György, aki 1674—1676 között gályarabságot szenvedett; a szintén gályarabságra ítélt Csúzi Cseh Jakab 1686-1692 között volt szőnyi lelkész, innen Pápára került, 1693-tól püspök lett; Pap Gábor 1875-1878 között lelkész, később dunántúli püspök volt. Az anyakönyvek 1705-től, a régi jegyzőkönyvek az 1700-as évek közepétől vannak meg. Értékesebb iratok: II. Rákóczi Ferenc levele a szőnyi egyházhoz, Rabatta generális oltalomlevele 1688-ból, s még egy oltalomlevél 1707-ből. A templom 1787-ben épült. 1870-1880 között átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. MŰEMLÉKEK Műemléke az 1763-ban romba dőlt helyett - valószínűleg Fellner Jakab tervei szerint 1774-1777 között - emelt barokk katolikus templom. Fő- és mellékoltárai, valamint a szószék a 18. században készült a rokokó jegyében. A templom falában a szabadságharc idején becsapódott ágyúgolyók láthatók. Műemlék jellegű az 1774-ben készült barokk plébániaház, valamint a Gyürky-kastély kertjében látható, 1763-ban emelt barokk Szentháromság-szobor. KÖZTÉRI ALKOTÁS Martsa István: Olajöntő lány. (1970 ?) ÍRÓK, KÖLTŐK BOROSS Mihály (Ószőny, 1815. jan. 9. - Sárbogárd, 1899. márc. 5.) író, politikus A szőnyi népiskola elvégzése után a ceglédi, a nagykőrösi gimnáziumban tanult tovább. 1836-tól a pápai kollégium diákja volt. Egy évig Tatán tanított. 1842 őszétől Pesten jurátus, részt vett a közéletben és irodalmi tevékenységet is folytatott. 1848. március 15-én Petőfi, Egressy és Irinyi társaságában részese volt az eseményeknek; a szabadságharc alatt Fejér megye másodkapitánya lett. A bukás után elfogták, bebörtönözték, 1855. dec. 22-én szabadult. Jókai a Vasárnapi Újságnál alkalmazta. Ekkor kezdődött irodalmi tevékenysége. Könyvei igen népszerűek és olvasottak lettek, írói álneve: Bökfy. 250