Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
KOMÁROM - ÉSZAK-KOMÁROM
ÉSZAK-KOMÁROM A 19. század végére a 20. század elejére Komárom a megye textiliparának központjává vált. 1901-ben épült a legmodernebb angol gépekkel felszerelt selyemfonó, mely 3000 nőnek adott munkát. 1905-ben létesült a Fiedler-féle lenfonógyár, majd 1908-ban a lőszergyár. A polgárosodás szellemének megfelelően az ipari fejlődéssel párhuzamosan megjelentek a kor művelődési intézményei is. Nyilvános könyvtárának alapjait Kultsár István vetette meg 1827-ben, amikor is Komárom vármegyének adományozta mintegy 4000 kötetes gyűjteményét. Állománya 1888-ban a Ghyczy Kálmán, Szinnyei József és Palkovics Viktor hagyatékaként idekerült nagyértékű könyvtárral kiegészülve mintegy 25 000 kötetet számlált. 1914-től a három évvel korábban alapított Jókai Közművelődési Múzeum Egyesület számára épített új Kultúrközpontban fogadta az érdeklődőket. KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS, REFORMÁTUS, GÖRÖGKELETI EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG Szent Andrásnak szentelt templomának papját az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi. Ez a templom elpusztult, a helyére emelt pedig az 1594. évi török ostrom áldozata lett. A 17. században csak tornyát állították helyre. 1723-1733 között a régi templom mellett egy nagyobbat emelt a város, ami rövidesen összeomlott. A mai templomot 1748-1756 között építették a jezsuiták. Ezt 1848. szeptember 17-én a tűzvész elpusztította, s jelentős anyagi áldozatokkal lehetett csak helyreállítani. 1860. október 28-án szentelte újra Scitovszky János hercegprímás. A 19. század első felében Packh János tervei szerint építették a Rozália kápolnát, melyet az 1848-as tűzvész utáni időben templomként használták. 1860-ig plébániatemplom volt, a 20. század elején a katonaság használta. Az evangélikusok 1666-ban elvett templomuk helyett 1783-ra újat építettek. Az ellenreformáció sok megpróbáltatást hozott. A gyülekezet megfogyatkozott, a 17. század közepén csak 47 családot számlált. A 20. század elején megalakult az Evangélikus Nőegylet. 1940-ben a Komárom törvényhatósági jogú városban működő két evangélikus egyház és a Dél-komáromi evangélikus egyház egyesült a délkomáromi egyház lelkészének vezetése mellett. 1943-ban ellátták a katonai kórház betegeinek lelki gondozását is. 1944-ben alakították meg az Evangélikus Diákszövetséget. 1945 után ismét kettévált Észak- és Dél-Komárom evangélikus egyháza. A reformáció tanait a 16. század elején az idetelepített német őrsereg katonái terjesztették el. Első templomukat 1527-ben emelték a vár területén. Huszár Gál, a magyar reformáció ismert személyisége alapította meg a református egyházközséget az 1550-es években. Ettől kezdve Komárom az Észak-dunántúli reformátusság egyik szellemi központja lett. Számos, egyházi tekintetben kiemelkedő, "Komáromi" előnevű család szülővárosa. A 17. század elején már mind a református, mind az evangélikus egyház hívei jelen voltak a város életében. 1666-ban a reformátusok és az evangélikusok templomát elvették, lelkészeiket a pozsonyi törvényszék elé idézték, többüket gályarabságra ítélték. Száki János ekeli református lelkészt és Suri Lőrinc lelkész özvegyét kivégezték. A reformátusok új temploma néhány évvel később, 1788-ban épült. Iskolájukat 1797-ben nyitották meg. Újabb jelentős változást az első világháborút követő trianoni békeszerződés, majd az 1938-as bécsi döntés hozott. Ezt követően az 5000 főt számláló református gyülekezet lelkészi feladatait továbbra is az 1925-től szolgáló Galambos Zoltán látta el, változó létszámú segédlelkésszel, egy hitoktatóval, tábori és árvaházi lelkésszel. Ezekben az években Izsa község, a benei Imaház, Orsóújfalu, Kavapuszta és Partosújtelep anyaegyháza Komárom. Gazdag közösségi életre utal 11 bibliaköre, Érdemes Csizmadia Társulata, az Érdemes Kőműves Társulata, az Érdemes Szekeresgazdák Társulata, az Érdemes Iparos Társulat, valamint a Szeretet Takarékosság Asztaltársasága. Az egyházközségben az említetteken 226
