Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - CSÉM

CSATKA, CSÉM VAJKAI Aurél: A csatkai búcsú. (Adatok - népi orvosláshoz.) Bp. 1940. Akad. K. Klny. Ethnographia - Népélet, 1940. 1. sz. 15. Csatka pecsétje. 1818. CSÉM Neve bizonyosan személynévre vezethető vissza, amelynek eredete, jelentése tisztázatlan. Okleveles említése 1209: Cem, 1233: Chem, 1485-ben Chemy. Imre király 1200 körül 7 háznép galgóci várnépet adott földjükkel együtt Jób esztergomi érseknek, akik ezt követően örökletesen pohárnokként szolgálták uraikat. A pannonhalmi főapátság birtoka. 1547­ben a török elpusztította. A 18. század első felében az esztergomi érseké volt. 1848-ban 148 katolikus és 3 református lakta. Csém pusztát 1946-ban csatolták Kisigmándhoz, korábban Mocsához tartozott. 1990-ben Csém néven önálló községgé alakult. Lakóinak száma 1990-ben 497 fő volt. Földrajzi nevei Ács, Komárom, Kis- és Nagyigmánd, Mocsa községeknél fordulnak elő. KATOLIKUS EGYHÁZ A katolikusok Szent Anna tiszteletére szentelték templomunkat. Anyaegyháza Nagyigmánd. Anya­könyveit 1955 előtt Mocsán, 1955-1977 között helyben, 1977-től Komáromban őrzik és vezetik. NEVEZETES SZEMÉLY RÉTHEI Prikkel Marián Lajos (Csém, 1871. augusztus 19. - Balatonfüred, 1925. november 19.) Filológus és etnográfus, bencés paptanár Esztergomban. 1916-tól szerksztője az "Esztergom és Vidéke" c. lapnak. Néptáncokat gyűjtött és a régi magyar nyelvet kutatta. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom