Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - BAKONYSZOMBATHELY

BAKONYSZOMBATHELY, BANA 1529-ben a törökök elpusztították, de 1531-ben részben újratelepült. A hódoltság idején birtokosai az enyingi Török család, majd 1636-tól az Esterházyak voltak. 1683 után evangélikus és katolikus vallású magyarokkal telepítették be. Földje szűkös megélhetést nyújtott. A falu déli részére Esterházy Gábor 1768 után németeket telepített. Ettől kezdve a régi települést Magyarszombathelynek, az újat Németszombathelynek hívták. Az 17841787-es népszámlálás szerint Magyarszombathely 183 házában 253 család élt, népessége 1145 fő volt. Két pap tevékenykedett a faluban, 14 nemest, 4 polgárt, 115 parasztot, az utóbbi kettő 103 örökösét ás 93 zsellért írtak össze. Németszombathelyen 61 házban 81 család élt, népessége 351 fő volt. 40 parasztot, azok 28 örökösét, valamint 36 zsellért tarottak nyilván. A 18. század végén a település dísze a kastály és szép majorsága volt. A két helységet 1926-ban mai nevén egyesítették. 1945 márciusában súlyos harcok színhelye volt. Ezek következtében leégett a kastély és elpusztult több mint száz lakóház. A második világháború harcai március 22-én értek véget a község területén. 1950-ben Veszprém megyétől Komárom megyéhez csatolták. 1974. december 31-ei hatállyal Bakonybánkkal községi közös tanács alakult, majd 1977. január l-jétől ide tartozott Réde község is, amely 1989-ben önállósult. 1984-1988-ig Kisbér vonzáskörzetéhez tartozott Bakonyszombathely. Lakóinak száma 1990-ben 1530 fő volt, területe 3653 hektár. NÉPRAJZ Földrajzi nevei régen lakott helyek nevét is őrzik: Börzse, Szentegyház (a hagyomány szerint a török időkig itt falu állt.) Jellemző építkezési mód a községben az ágasfás-szelemenes tető. Építkezéskor a ház homlokzata középen és hátul egy-egy ágasfát leástak. Ezek tartották a tető gerincén lévő "taréjszelement". A kéthosszanti falra sárgerendákat fektettek. A födélfákat, az ún. "horogfákat" alul - a faltól jól kieresztve, hogy nagy legyen az eresz s ne ázzon el a fal alja - a sárgerendához, felül pedig a taréjszelemenhez erősítették csapolással és falszeggel. A födélfákra szegelték a faragott léceket, s erre jött a zsúp vagy a nádfedél (Pl.: Bakonyszombathely 252. számú ház). KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A katolikus híveket a bánki plébános gondozta. Esterházy Imre pálos barátból lett veszprémi pap, majd esztergomi érsek - mint kegyúr - 1762-ben felépíttette a templomot, plébániaházat, iskolát, és biztosította a plébánia fenntartását. Ezt követően Bánk filia lett, és mellé sorakozott még filiaként Réde 1920-ig, Ácsteszér 1780-ig, Kerékteleki 1950-ig. Anyakönyveit 1749-től vezetik. A reformáció korán tért hódít ezen a vidéken. 1654-től ismertek az evangélikus lelkészek nevei. Első lelkészük Balogh Ferenc volt, akit 17-en követtek napjainkig. Nevezetes az 1672-ből való ostyasütővas és az 1695-ös évszámot viselő úrvacsorai kehely a következő felírással: "... akkor a falu bírája Maratskó István, Szeli András prédikátor idejében a szombathelyi eklézsiában való kehely, Szakái Benedek törvénybíró idejében csináltatott." Gyülekezeti anyakönyvek 1712 óta vannak. A régi iratok valószínűleg az 1792. november 4-ei tűzvészben megsemmisültek. Ekkor a parókia is leégett és az akkori lelkész, Kiss Dániel feljegyzése szerint sok fontos irat odaveszett. A templomát régi helyén 1793-ban emelték. Új lelkészlakást 1975-ben építettek. Filiája: Bakonybánk. Szórványok: Bársonyos, Kerékteleki, Réde. A gyülekezet lélekszáma: helyben 500, Bakonybánkon és szórványokban mintegy 150 lélek. 1979-től a bakonyszombathelyi lelkész gondozza Hánta-Ászár és Kisbér társgyülekezeteket is. 87