Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - BAKONYSÁRKÁNY

BAKONYSÁRKÁNY 1929-ben újjáépítették az 1894-ben emelt iskolát. 1944 decemberében 271 német anyanyelvű lakos települt át Németországba. Erintette Bakonysárkányt a szlovák-magyar lakosságcsere is. A gazdasági élet helyzetére jellemző, hogy Bakonysárkányon mindösszesen egy magántejgyűjtő működött 1938-ban. A lakosság fakitermeléssel és annak szállításával foglalkozott. A második világháború harcai 1945. március 19-én értek véget a településen. A lakosság összetétele 1945-1949 között jelentősen megváltozott. A kitelepített német családok helyére az alföldről és a felvidékről mintegy száz család érkezett Bakonysárkányra. A földművesszövetkezet 1949-ben alakult meg. A települést 1950-ben csatolták Fejér megyéből Komárom megyéhez. Lakossága 1990-ben 986 fő volt, területe 1413 hektár. 1984—1988-ig Kisbér vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ Földrajzi nevei őrzik a helyi hagyományokat: a Pör-hegy a vérteskethelyiekkel vívott pereskedésről, a Falu-hely a falu régi helyéről kapta nevét. A nemzetiségi jelleget tükrözi pl.: Kellergasse, Waldstück, Hirschacker elnevezés. A községben az udvart keresztben, egymással érintkező pajták zárták le. Az így kialakult pajtasor erődszerűen vette körbe a települést. A lakóházak vakolt téglapárkány alatti falsíkját, főleg az ablakok fölötti részt díszítették (PL: Béke u. 53.) A német népviselet jellemző darabjai: kék jankli, kék nadrág, nyakravaló gyolcs ümög, gatya, csizma, fejér ruha, bruszlék, bárson sapka, nyakravaló, szűr, bunda, leibli, hosszú ködmen, kék ködmen, kék rékli, széles kötény, selyem keszkenő. A népszokások közül említést érdemel a farsang. KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ 1528-ban már állt katolikus temploma, melynek tetejét ekkor javították. Ez a török uralom alatt valószínűleg elpusztult. A hitélet céljait 1763-ban fatoronnyal és haranglábbal bíró kápolna szolgálta. Templom építésére 1771-ben kaptak engedélyt a veszprémi püspöktől. A munka 1774-ben fejeződött be. A hívek lelki gondozását 1747-1760 között a kisbéri plébános, 1760-1788 között pedig a móri kapucinusok látták el. Első káplánja Orthner Porbhyrius. A plébánia épületét 1789-ben emelték. 1806-ban plébánia lett. 1807-ben új templom épült, melyet Szent István tiszteletére szenteltek. Emeletes plébániaháza 1822-ből való. Anyakönyveit 1788-tól vezetik. Filiája: Felsődabas. Ellátja Akát is. Az eredetileg szinte teljes egészében római katolikus vallású községben 1949-re a betelepítések nyomán jelentős - mintegy 200 fős - református gyülekezet jött létre. MŰEMLÉKEK Műemlék jellegű római katolikus templomát 1774-1775 között emelték a késő barokk jegyében, majd 1804-1807 között romantikus elemekkel gazdagítva átalakították. Nevezetes épülete az 1700 körül épült Wágner-ház, melynek pincéjéből alagút vezetett a császári erdőbe. Az itt tanyázó betyárok ezen át menekülhettek el üldözőik elől. 85