Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - NÉPRAJZ
NÉPRAJZ NÉPI GAZDÁLKODÁS Falvainkban az 1900-as évek elejére megszűnt a gazdálkodás közösségi jellegére utaló háromnyomásos földművelés. A gazdák a hármas vagy a négyes vetésfogót alkalmazták. Az istállózó állattartás egyre nagyobb teret hódított, s biztosította a szántóföld egyharmadának évenkénti trágyázását. A szántóföld felszántását főleg fagerendelyes ekével végezték, de egyre jobban elterjedt a vaseke, az ún. Vidats-eke. Két módon végezték a szántást: szét- és összeszántás. Ezt általában felváltva alkalmazták. Vetés előtt a szántást vasfogú faboronával megfogasolták, fahengerrel elsimították, jogy a vetőgép egyenletesebben vethessen. A vetésre szánt gabonát vagy kukoricát már a betakarításkor különválasztották. A búzát vetés előtt rézgálicból készült oldattal csávázták. Az első világháborúig általános volt a kézi vetés. Az 1920-as évektől több gazda közösen vett vetőgépet, s gyorsan elterjedt a használatuk. A bevetett földet meghengerezték. A nagyon dús zöld vetést fogasboronával megboronálták. A Szent Márk napi búzaszentelés a falvakban gyakorlat volt. A beérett gabonát Péter Pál napja körül kezdték aratni. Először a rozsot, majd az árpát, végül a búzát és a zabot aratták. Az aratásra a kisgereblyével felszerelt kaszát használták. A markot sarló segítségével szedték és kévekötőfával kötözték kévébe. A kévéket kepébe rakták össze. Egy kepébe 13 kéve gabona került, a legfelső kévét papnak nevezték. A kepékbe rakott gabonát egy hét után behordták az udvar végén levő szérűre. Itt asztagba rakták. A cséplés járgányos módja* az 1900-as évek elejére megszűnt, általánossá vált a gépi cséplés. Eleinte gőzcséplőgépet, majd 1920-tól benzinmeghajtású motoros cséplőgépet használtak. 1912-től fokozatosan elterjedt a villanymeghajtású cséplőgép. A vetőmagot megtisztítva és zsákolva külön helyre tették. A többi gabona - a 20. század elején már nem használtak gabonavermeket - kiöntve vagy zsákokban a ház padlására került. A kapásnövények közül legfontosabb volt a kukorica. Kézzel, majd az 1930-as évektől géppel vetették. Boronálták és hengerezték. Ekekapát is használtak. A kukorica mellett kisebb területen burgonyát (rózsa-, ella- sárgakrumpli), répát vetettek. A századfordulón megyénk falvaiban kevesebb cukorrépát termeltek mint takarmányrépát. Ez összefüggött a szarvasmarhatenyésztés növekedésével. A takarmányrépának (marharépa) két fajtáját termelték: a "sárga olajbogyót" és a "vörösfejű"marharépát. A kapások gondozása nagyon munkaigényes. A család minden tagját bevonták a kukorica kapálásába és a répa egyelésébe. Általánosan elterjedt volt a részesművelés. A kukoricát negyedéért, a burgonyát nyolcadáért szedték. Zöldséget az ún. házfolyáskertekben* és kisebb mértékben a külső kertekben termeltek. Kivételt képezett Kocson a határban nagy mennyiségben termelt sárgarépa az 1930-as években. A háznál levő kiskertek nagysága egy-egy gazdánál elérte az ezer ölet is. A legtöbb faluban a zöldségfélék közül nagyobb területen káposztát termeltek. Erre utal több településen a Káposzta-völgy, a Káposztás elnevezés. Az 1900-as évek elején legfontosabb kerti vetemények voltak: a fokhagyma, a saláta, a zöldség, a sárgarépa, a vöröshagyma, a bab, az uborka, a paradicsom és a mák. Tóvároson az 1900-as évek elején megjelentek a bolgárkertészek, akik a zöldség mellett főleg paprikát és paradicsomot termeltek. Az állatállomány jelentős mértékben megnőtt, ezért a szálastakarmányok vetésterületét megnövelték. Legnagyobb területen zabosbükkönyt termeltek, ezt követte a lucerna, a csalamádé, a lóhere, a muhar és a baltacím. Kedvelt takarmány volt a zabszéna (Amikor a "zab hányta a fejét", lekaszálták takarmánynak). Az ipari növények közül a paraszti gazdaságokban az 1890-es évektől az első világháborúig egyedül a kender termelése volt számottevő. Komárom-Esztergom megye szőlőtermelése - Bársonyos, Neszmély, Ászár - régóta virágzott. A megye szőlőterülete a nagy filoxerajárvány idejéig nőtt, utána csökkent. A filoxera 1891-1892-ben érte el Komárom megyét. A domboldalakra ültetett régi szőlők 80 %-a kipusztult. Az egyetlen megoldást az új telepítés jelentette. Az 1900-as évektől amerikai vadalanyokkal újra betelepítették a régi szőlőhegyek egy részét. A 19. században az állattenyésztés Komárom megyében Tatán volt a legfejlettebb. Észtergomban a szarvasmarha és a sertés, Komáromban a lótartás volt jelentős. A juhállomány az 1870-es évekig rohamosan emelkedett, de az 1890-es évektől fokozatosan visszaesett. A számosállatokat nézve legjelentősebb a szarvasmarha állomány volt. A gazdák leginkább a bonyhádi, az ún. "magyartarka" tehénfajtát tartották. 27
