Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - NÉPRAJZ

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS - NÉPRAJZ zetkilométernyi területtel, Esztergom vármegye 48 községéből pedig 22, 532 négyzetkilométernyi területtel. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegyét a győri alispáni hivatal irányította, majd 1919-ben Komárom-Újvárosban megalakult csonka Komárom vármegye alispáni hivatala. 1920-ban választották meg a törvényhatósági bizottságot. Az új országhatár kijelölése után gazdaságilag tarthatatlanná, közigazgatásilag értelmetlenné vált a "csonka vármegyék" fenntartása. Ezért egy, a csonka vármegyéket érintő törvénnyel, létrehozták a Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Székhelye az egyetlen megmaradt város, Esztergom lett. 1938-ban, az első bécsi döntést követően újjáalakult - a párkányi járás visszacsatolásával - Esztergom vármegye és Komárom vármegye is. Ez utóbbi területe jelentősen megnövekedett, s immár nem négy, hanem hat járást foglalta magában: nevezetesen: dunaszerdahelyit, gesztesit, komáromit, ógyallait, somorjait, tatait. A második világháborúban elszenvedett vereség, a moszkvai ideiglenes fegyverszünet kötelezte a magyar hatóságokat az 1937. december 31-i állapotok visszaállítására. A nemzeti bizottságok hosszas vitái nyomán 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg Komárom-Esztergom vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A vármegyének három járása volt: az esztergomi, a gesztesi, a tatai. A lakosság nemzetiségi összetételében változást hozott a németek kényszerkitelepítése és a szlovák lakosságcsere. 1947-ben négy bányásztelepülésből megalakult a megye harmadik városa, Tatabánya. Egy 1949-es döntéssel 1950-ben létrejött Komárom megye, amelynek új székhelye Tatabánya lett, bár a Megyei Tanács apparátusa csak 1952-ben tudott ide átköltözni. Az esztergomi járás neve dorogira változott, s a járási tanács Dorogon alakult meg. A gesztesi járás neve komáromira változott, s 1950-ben kilenc községet kapcsoltak hozzá Veszprém megyéből, további egyet pedig - Bakonysárkányt - Fejér megyéből. 1954-ben két új városa lett a megyének, Oroszlány és Tata. Jelentősebb közigazgatási változásra 1974. december 31-ével került sor, amikor kísérleti jelleggel megszűnt a Komárom Megyei Tanács V.B. Tatai Járási Hivatal (1971-től működtek a járási tanácsok és végrehajtó bizottságaik helyett a Hivatalok). A falvakat Tata, Tatabánya és a Megyei Tanács V.B. közvetlen ellenőrzése alá helyezték. 1984. december 31-én megszűntek országosan a járási hivatalok és városkörnyékiség intézménye alakult ki, mely 1988-ig működött. Az 1980-as években a megye három nagyközsége emelkedett városi rangra: 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu. A mai Komárom-Esztergom megye keresztény egyházigazgatása hűen tükrözi a történelem során bekövetkezett közigazgatási változásokat. A római katolikus egyháznak négy egyházmegyéje osztozik a területen. Nevezetesen az Esztergom-Budapesti főegyházmegye, a Győri egyházmegye, a Veszprémi egyházmegye és végezetül a Székesfehérvári egyházmegye. A kevesebb számú evangélikus összefogására a Fejér-Komáromi egyházmegye, a reformátusokéra a Komáromi egyházmegye hivatott. A közigazgatási és az egyházmegyei beosztást és azok változásait a könyvben található térképek mutatják. NÉPRAJZ Komárom-Esztergom megye nem alkot sem földrajzi, sem népzajzi egységet. Nyugatról a mélyen benyúló Kisalföld síksága, délről a Bakony, keletről a Vértes és a Gerecse dombjai, völgyei határozzák meg természetföldrajzi adottságait. Több nemzetiség él e területen. A 71 községből 21-ben élnek jelentős számban németek és tízben szlovákok. A terület néprajzi kutatása aránylag későn, csak az 1920-as években indult meg. Elsőként Bátky Zsigmondnak a Föld és Ember című folyóiratban megjelent tanulmányai foglalkoztak e témával. A népi építkezés részletes leírását először Fél Edit Kocsról készített néprajzi monográfiájában olvashatjuk. Hosszabb szünet után, az 1970-es években Filep Antal a kisalföldi kutatásait megörökítő munkájában 24