Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A történelem folyamán az országhatárok, a közigazgatási határok sokszor változtak. Úgy érezzük, hogy megyénk története érthetetlen lenne azoknak az országhatáron kívüli részeknek az ismerete nélkül, amelyek sok ezer éven keresztül szoros összefüggésben voltak a mai Komárom-Esztergom megye területével. Az emberi lét korai emlékeivel találkozunk Vértesszőlősön, őskori emlékek szinte minden településünkön előkerültek. A Duna északi partján a neolitikumban találjuk meg az emberi tevékenység első nyomait, amely arra utal, hogy az itt élő emberek csiszolt kőeszközöket használtak, agyagedényeket készítettek, a földművelés és az állattenyésztés primitív gyakorlatát is ismerték. Csiszolt kőeszközök a Dunán inneni területen elsősorban a Csallóközből kerültek elő: Nemesócsáról, Ekeiről, Nagykesziről, Nagytanyról, Aranyosból, Csicsóról, Füssről, Kiskesziről, Kolozsnémáról. Kiemelkedő régészeti anyag került elő az elmúlt évtizedekben Süttőn és Nyergesújfalun. A bronzkor emlékei is megtalálhatók a történelmi Esztergom és Komárom vármegyék területén. A Dunán inneni területen Marcelháza, Kürt és még jó néhány község földje őrzi ennek a korszaknak az emlékeit. Esztergom határain túl igen gazdag bronzkori anyag került elő Bajnán, Kesztölcön, Nyergesújfalun, Süttőn, Tokodon. De Tatáról is bőséges anyagot ismerünk. A régészeti emlékekhez a római korszakban csatlakoznak a történeti és a kőbe vésett írásos emlékek. Ekkor Brigetio (Szőny) a környék legnagyobb katonai központja lett. A római birodalom határa, a limes a Duna mentén húzódott. Az itt állomásozó római katonai alakulatok többször is átcsaptak a Dunán. Katonai erődítményeket emeltek a Duna túlsó partján, hogy a barbár népek támadása ellen védekezzenek. A mai Esztergomban, Solván hosszú ideig tartózkodott a filozófus császár, Marcus Aurélius, aki innen irányította a qádok és markomannok elleni hadjáratokat. A római birodalom 5. századbeli összeomlását a népvándorlás követte. E kor emlékei sok helyütt előfordulnak, így Kürtön és a Csallóköz több helységében is. Germán régészeti emlékek kerültek elő Epölön, Kesztölcön, avar régészeti anyagok Bajnán, Esztergomban, Tokodon. Emlékek sora bizonyítja, hogy a 6-10. század között döntően avar népesség élt területünkön. A honfoglalás időszakából a dunántúli részekről van régészeti anyag. A Dunántúlt a honfoglalást követő években szállta meg a magyarság, majd kiterjesztette befolyását a Felvidékre, a Garam, Vág és Zsitva folyók mentén. Mind Esztergom vármegye, mind Komárom vármegye létrehozása Szent István király nevéhez fűződik. Esztergom és Komárom esetében is a királyi várak ellátása, a várakhoz kapcsolódó szolgáló népek elhelyezkedése, a járható és áthidalható Duna adta az alapot a vármegyék létrehozásához. Esztergommal szemben, a Garam partján álló hatalmas bényi földvárat a legújabb történeti és régészeti kutatás Szent István csapatainak gyülekező helyeként tartja számon. A szölgyémi sáncok szintén fontos szerepet játszottak a környék történetében. Esztergom vármegye esetében a Dunán inneni részek lassabban települtek be. A 13. század végére az esztergomi érsekség és az esztergomi káptalan bírta a falvak többségét. Ezek korábban királyi és királynéi birtokok voltak. Komárom vármegye északi részén kisebb szerepe volt a királyi birtoknak, a királyi tulajdonban lévő vár mellett a Szabolcs, az Igmánd, a Csák, a Katapán (Koppány), a Szemere nemzetség rendelkezett jelentősebb birtokkal. Mind Esztergom, mind Komárom példája egyértelműen mutatja azt a királyi szándékot, hogy a fontos települések ellátásáról, a gazdálkodás körülményeinek megteremtéséről intézkedjenek. A tatárjárás előtt alapították a bényi premontrei prépostságot, s ekkor készült az Árpád-kori magyarországi templomépítés egyik csodálatos alkotása, a ma is álló templom. Komárom vármegye Dunán inneni településeinek zöme már az Árpád-házi királyok idejében is létezett: Alsógellér, Apácaszakállas, Aranyos, Bogya, Csicsó, Csúz, Dunaradvány, Dunaújfalu, Ekecs, Ekei, Füss, Gúta, Hetény, Izsa, Izsap, Keszegfalva, Kolozsnéma, Kürt, Madar, Megyercs, Nagykeszi, Nagymegyer, Nagytany, Nemesócsa, Perbete, Szemere, Szimő, Turiszakállas, Udvard neve található. Árpád-kori település volt Komárom vármegye Dunán túli járásaiban: Kisbér, Ács, Császár, Csép, Dad, Igmánd, Mocsa,Szend, Szák, Ete, Ászár, Vérteskethely, a tatai járásban - Tata és Tóváros mezővárosok mellett 21