Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - ESZTERGOM

ESZTERGOM A kiegyezést követően 1874-ben alakult meg az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank, majd 1898-ban az Esztergom-vidéke Hitelbank Rt. 1898-ban nyüt meg a látogatók előtt a Bibliotheka alagsori helyiségeiben az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Régiségtára, a Balassa Bálint Múzeum jogelődje. Több kisebb gyár létesült, jelentős iparvállalat azonban egyikből sem lett. A legrégebbi az 1868-as Prímási uradalmi vasöntöde és gépüzem, mely Petz-gépgyár néven lett ismertebb, mivel az I. világháború után az ő tulajdonukba került. Ennek bővítésére épült a Táti úton 1919-ben az új Petz-gyár. További esztergomi gyárak: a Knorr János vasöntöde és gépgyár, melyet 1870-ben, a Till József-féle vasöntöde és gépgyár, melyet pedig 1889-ben alapítottak. 1869-ben indították a Mayer János-féle fémárugyárat, amely 1912-től modern gépekkel fémtömegcikkeket gyártott. Volt itt ezenkívül bádogárugyár és harangöntő üzem is. A Bazilika nagyharangját is ez a cég, név szerint Szlezák László harangöntő mester készítette egy másik műhelyében. 1840 óta működött a Komáromy Ferenc és fiai famegmunkáló telepe. 1842-ben létesítette Oltósy Pál meggyfa és szipkagyárát. Ez utóbbi szinte a világ minden tájára exportálta termékeit. Elvezeti cikkeket állított elő a Brutsy János szeszgyár, a Petz-féle Likőrgyár, a Schrank likőrgyár és az Eckstein és fia rumés likőrgyár. Az Esztergomi Kályha- és Agyagárugyár Rt. 1912-ben alakult, elsősorban csempekályhák gyártására. Üveggyárak is épültek Esztergomban és Tokodon, de ezekből csak a Kurczweil-féle tokodi üveggyár érte meg a 20. századot. A közlekedés körülményei javultak: elkészült az esztergom-almásfüzítői majd az Esztergomot a fővárossal összekötő vasút. 1895-ben megépült a Nagy-Dunán átívelő Mária-Valéria-híd. A filoxéra járvány elpusztította a szőlőket, ez a mezőgazdaságból élőket igen érzékenyen érintette. Esztergom 1876-ban elveszítette törvényhatósági jogát, mivel lélekszáma nem érte el a 15 000 főt, s így beosztották Esztergom vármegyébe. 1895-ben egyesítették a három mezővárossal (Szenttamás, Víziváros, Szentgyörgy mező). Nagy kiterjedésű, nehezen hasznosítható földterületet adtak bérbe a hadseregnek, s így Esztergom katonaváros lett. Nemcsak a főutcáján épült új kaszárnya, hanem egy nagy tüzérségi lőteret is telepítettek határába. Az 1914-ben kitört I. világháború súlyos terheket rótt a településre. Az esztergomiak a 14. honvéd gyalogezredben és az esztergomi 26. császári és királyi gyalogezredben harcoltak a világháború frontjain. Az ország egyik legnagyobb hadifogolytáborában - Kenyérmezőn - már 1914 őszén kitört a kolera. Sok tízezer orosz, szerb, olasz hadifogoly szenvedett, s több ezer pusztult el itt. Az 1918-as összeomlás zűrzavaros napjaiban órák alatt kiürült a hadifogolytábor. 1918. november 4-én megalakult az Esztergomi Nemzeti Tanács, polgárőrséget szerveztek a rend fenntartására. 1919. január 8-án cseh páncélvonat futott be Párkányba, s rövidesen lezárták az esztergomi hidat. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére Esztergomban is megalakult 1919. március 22-én a direktórium. Egy helyi akciót indítottak a párkányi járás visszafoglalására, de a Felvidék kiürítésekor fel kellett adni a területet. 1919. augusztus 4-én állt vissza a régi közigazgatás hatalma. A trianoni béke igen súlyos következményekkel járt. Esztergom elveszítette természetes piackörzetét. Az infláció miatt komoly iparfejlesztésre nem lehetett gondolni. A város vezetői az iskolaváros koncepcióban és az idegenforgalom fejlesztésében láttak lehetőségeket. Új elemi iskolák, szakiskola, a Szatmári irgalmasnővérek iskolatömbje, új egyházi tanítóképző épült. A zenei élet is fejlődésnek indult. Bánáti Buchner Antal főszékesegyházi karnagy létrehozta az Esztergomi Zeneegyletet, majd 1928-ban megalapította a Városi Zeneiskolát, 1920-tól szerepelt a Polgári Fúvószenekar. Az idegenforgalom fellendülését a fürdők fejlesztésével és a városnak a tömegturizmusba való bekapcsolásával támogatták. Esztergom vonzását növelték európai rangú műemlékei, valamint az 1934-1938 közötti ásatás, amely a 12-16. századi várpalota maradványait tárta fel. Az 1938-as Szent István év és az Eucharistikus Kongresszus tömegeket vonzott a városba. A város idegenforgalmi vonzerejének növekedésében az említetteken túl fontos szerepet játszott a pezsgő társadalmi élet, melyet jól érzékeltet az, hogy 139