Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DÖMÖS
DÖMÖS Az őskor óta szinte folyamatosan lakott hely, melyet igazolnak a községházától délre (Táncsics M. út) mintegy 50 méterre talált őskőkori település maradványai. Az Árpád-hegyen nemcsak bronzkori földvár, hanem 12-13. századi kővár maradványaira is bukkantak. A római emlékek mellett legjelentősebbek a középkori falu leletei, amelyek a Préposthegy északi lankáin és Felsőfalu dűlőben kerültek elő. A török korban általában lakott hely volt. 1570-ben Dimis - ahogy a törökök is nevezték -, 5 ház után adózott, 1696-ban már a császáriak szedtek adót 5 jobbágy és 10 zsellér után. A község első iskolájáról 1736-ban írtak. 1776-ban a mai iskolával szembeni jobbágyházban működött, a jelenlegi 1812 óta áll. A századfordulón két (református és római katolikus) egytantermes iskolával rendelkezett. Az 1784-87-es népszámlálás adati szerint az esztergomi káptalan birtoka. 124 házban 166 család élt, népessége 784 fő volt. 1 pap, 1 polgár, 35 paraszt, az utóbbi kettő 32 örököse és 137 zsellér élt itt. Határának (4165 kh) háromnegyede az 1945. évi földreformig az esztergomi káptalan birtoka volt, amelynek döntő többségét "roppant tölgyesek" tették ki. Mivel kevés volt a földje, a jobbágyok a 18. század elejétől a 20. század derekáig kereskedéssel is foglalkoztak. A lakosság mindig is kiegészítette jövedelmét szőlő- és gyümölcstermesztésssel. Szőlője ugyan nem sok a 18. század végén sem-írja Fényes Elek, de jó vörösborát száz évvel később is említik sok gyümölcsöse és gesztenyése mellett. Az 1930-as években a földieper termesztése volt a legjelentősebb. Piacra szánt árui már kétszáz éve a "Dunán" és Esztergomban találtak gazdára. f A 19-20. század fordulóján postája és hajóállomása volt. Érdekessége, hogy vasúti megállója a Duna túlsó partján található. Egyesületei: 1913-ban alakult a "Gondviselés" Segélyező Társaság, 1931-ben a Katholikus Ifjúsági Egyesület, 1932-ben az Önkéntes Tűzoltó Testület. A 20-as évek közepétől működött a Levente Egyesület, a 30-as évek elejétől pedig a Polgári Lövész Egyesület. 1939 után lengyel tisztitábor volt a településen. A második világháború harcail944. december 24-én értek véget a községben. Önálló tanácsa 1950-ben szerveződött s 1977-ig működött. Ezt követően Pilismarót társközsége volt. 1984-ben vált ismét önállóvá. Az iskola a Pilismarót iskola tagiskolájaként - csak alsó tagozattal - működött 1976-tól 1990-ig, amikor újra önállósult. 1958-tól üdülőközségi jellege (1985: kemping) és szerepe erősödött. Napjainkban a Dunakanyar jelentős idegenforgalmi központja. Lakói szinte mindvégig magyarok és többségükben római katolikusok (1937-ben 1223 lakosból 977 római katolikus, 217 református, 20 izraelita és néhány egyéb). Népessége 1990-ben 1019 fő volt, területe 2397 ha. 1984-től 1988-ig Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. NÉPRAJZ A belterületen megkülönböztették a Fölső- és Alsó-falut. A Kazal-körút a régi cséplőhely területe, a Promenád (Hősök tere) üdülőhelyi "tartozékként" már a két világháború között alakult ki. A határában a Kenderes dülő és a Komlós-völgy e növények termesztésére utal. A Szekrényhegy alakjáról, a Dobogókő pedig hangjáról kapta a nevét; az Árpád-hegyen a hagyomány szerint, Árpád vára állott. A Prédikálószéket alakjáról, a Rám-hegyet a réz régi nevéről (rama) nevezték el. KATOLIKUS ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ A prépostságot Szent Margit tiszteletére 1107-ben alapította Álmos herceg. 1138-tól már 96 helyen voltak birtokai vagy szolgáló népei. 1433-ban bencés apátság, majd pálos perjelség lett. Hunyadi János 119 (
