Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - DOROG

DOROG DOROG Dorog (Durug) puszta személynévből keletkezett magyar névadással; az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű (Drug: társ, barát, kísérő katona). A hagyomány szerint Attila egyik vezéréről, Dorogról kapta nevét. Okleveles említése 1181: Dorogh, 1249: Durug, 1270: Durugd, 1272: Dorogh, 1278: Drug, 1278: Dorogh, 1290: Durk, 1297: Dorog. A későbbiekben neve többféleképpen fordul elő: Borok, a török időkben Dorok. A 18. századtól kezdve egységes a Dorog írásmód. Jelentősek a bronz-, a római- és az Árpád-kori emlékek, pl. római út (a Dorog-Aquincum közötti szakasz egy része), Nagy Constantinus pénzek. Az Árpád-kori Dorog falu és temploma az Odorogi-völgy területén feküdt. Dorog a Hontpázmány nemzetség, az esztergomi káptalan, a margitszigeti apácák s átmenetileg a Csákok birtoka. Határviták miatt gyakran csaptak össze Dorog és Csolnok jobbágyai. Buda eleste után elpusztult. 1696-ban csak néhány család élt Dorogon. 1699-ben 21 jobbágy- és zsellér családból már 17 a német, akik Pesty Frigyes szerint igen szegények voltak. 1705-ben ismét elnéptelenedett, de a káptalan a Rákóczi-szabadságharc leverése után katolikus németeket telepített a faluba. Az 1715. évi összeírás szerint már 35 jobbágycsalád élt itt. Iskolamestert 1728-tól tartottak. Híres postaállomása már a 18. század elején állt, rendszeres postajárat 1752-től volt. Az 1784—87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi káptalan birtoka. 83 házban 96 család élt. Népessége 462 fő volt. 1 pap, 3 nemes, 1 tisztviselő, 3 polgár, 45 paraszt, utőbbi kettő 35 örököse és 41 zsellér élt itt. Az esztergomi főkáptalan birtokában lévő dorogi és Dorog környéki területeken lévő szénvagyon jelentőségét 1808-ban állapította meg Beudant francia geológus, aki vizsgálatai során az oligocén rétegekig jutott el. Ennek ismeretében később 1845-ben Wasshuber Ferenc és Julka József János kapott itt szénkutatási jogot. E szerződést később felbontották, s a jogokat Miesbach Alajosra ruházták, aki 1851-ben kezdte meg a termelést a Henrik aknán. A dorogi bányavidék: Csolnok, Dorog, Mogyorósbánya, Nyergesújfalu és Tokod éves termelése 1889ben már 100 ezer tonna volt, a századfordulóra pedig elérte ennek háromszorosát. Ezen alapult a 19-20. század fordulóján Dorog ipari fejlődése, növekedése. A szénbányászat fellendülése után igen szűk határának kisbirtokosai homokos szántóikon főként burgonyát termesztettek, és a vasút megépítéséig sok lovat tartottak. Az első óvoda 1906-ban létesült, 1896-ban nyílt meg a bányaiskola. Az első bányaorvos 1882-ben állt munkába, gyógyszertára 1912-ben létesült, a Szent Borbáláról elnevezett bányakórház 1918-ban nyílt meg. Az I. világháborúban elesettek emlékművét a templom előtti téren állították fel. 1921-ben az elsők között indult meg a Dunántúlon - az Esztergomi Népfőiskola filiájaként - a Dorogi Bányász Népfőiskolai tanfolyam. Első egyesülete a Dorogi Atlétikai Club, 1904-ben alakult. Ezt követte 1911-ben a Polgári Kör, a Munkásotthon Önsegélyző Önművelő Egylet, 1924-ben a Bányaiskolát Végzettek Országos Egyletének helyi fiókja, 1927-ben a Dorog és Vidéke Ipartestület, 1828-ban a Bányászzenekar, 1929-ben a Polgári Lövészegylet, 1930-ban a Dorog Községi Népház, 1933-ban a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület, 1934-ben az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja. 1936-ban megalakult a Munkásotthon Önsegélyező Egyesülete. 1940-ben a Magyarországi Németek Szövetségének helyi csoportja, 1948-ban a Dorogi Munkások Erdészszövetsége, a Volt Hadifoglyok helyi csoportja. Az említettek mellett több dokumentum is megemlékezik a Dorogi Bányakaszinó és a Dorogi Bányatiszti Kör működéséről. 1927-re felépült a Munkásotthon, Népkönyvtárat kapott a település a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. 113