Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - CSOLNOK

CSOLNOK CSOLNOK Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a szláv eredetű (csoknok=csónak) köznévből való. Okleveles említés 1262-ben Cholnok, Cholnuk (Dág szomszédja), 1269: Cholnuc, Cholnoch, 1274: Cholnuk, 1276: Cholnuc, Cholnuk. A királyi birtok egy részét V. István a margitszigeti apácáknak adta 1270-ben. Előtte részben birtokolták. Neve változatosan fordul elő a dokumentumokban, a 18. század végén felváltva még Csolnok, Csolnak. Határában későbronzkori leletek kerültek elő. A török korban lakott hely volt. Az 1647. évi összeírásban 6 portával szerepelt, de az 1696. évben már mint elpusztult helységet említették. Miután az apácák 1714-re visszaperelték régi birtokukat, bérlőjük gr. Grassalkovich Antal a magyarok mellé németeket és szlovákokat telepített. 1715-ben 13 jobbágy- és 21 zsellércsalád lakott itt, amelyek közül 26 volt a magyar és 8 a német. 1738-ban a fél évig tartó pestisjárvány a község lakóit megtizedelte, a túlélők Nagysápra, Unyra és Tinnyére költöztek. A meghalt vagy elköltözött lakosság helyére a budai apácák német nemzetiségű telepeseket hívtak be. Csolnokon - a környékbeli falvakban használatos bajor-osztrák eredetű nyelvjárástól eltérően - frank nyelvjárást beszélő németek éltek. 1755-ben már állt önálló iskolaépülete. Lehetséges, hogy a mai "öregiskola" elődje ez volt . Szőlőhegyei már a 13. századtól sok és főleg erős bort adtak. A filoxera véget vetett jelentős borkultúrájának. Az 1782-es nagy tűzvész során 48 ház égett le. Ezévben vált birtokossá a Vallásalap a Budai Szent Klára Szerzetbéli Apátcák birtokán. Ettől kezdve Csolnok, Csaba, Leányvár, Mogyorós, Kirva községek uradalmi központja lett. Nem igazolható, de a köztudatban élő felfogás szerint a szén kitermelése azzal kezdődött, hogy 1781. január 27-én Rüschkschuss Antal Ruhr-vidéki bányász megkötötte Kremf Antal bíróval a széntermelést engedélyező szerződést. Igazolható hiteles források szerint a szenet Csolnok határában csak később, 1806-ban fedezték fel, a bányászat pedig 1810 körül kezdődött meg. A 19. század végéig több akna nyílt és többségük mellé kolónia (Auguszta, Reimann, IX., XII. akna) települt. Csolnok már a 18. században a járás egyik legnépesebb faluja. Körjegyzősége 1871-ben alakult, és 1950-ig állt fenn. A török kor utáni időktől mindig is elegyes magyar, német és "tót" katolikus faluban a németek a 19. század derekára túlsúlyba kerültek. A faluban élő szlovákság és a magyarok a bányatelepe lakóinakk kivételével - a statisztikai adatok szerint a 20. század derekáig - olvadtak a németségbe. Az első világháborúban 25-en vesztették életüket, emléküket a Szent Háromság tér 25 fája őrzi. A 20. században a lakosság legnagyobb része már bányász volt, újabb kolóniák alakultak iskolákkal és munkásotthonokkal. Elénk társadalmi életre utal nagyszámú egyesülete. 1913-ban alakult meg a Temetkezési Egylet (1943-tól Temetkezési Biztosító Egylet), 1926-ban az Auguszta Aknai Levente Egyesület, 1927-ben a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövész Egylet, az Auguszta-Reiman Bányatelepi Polgári Lövész Egylet, 1932-ben a Szent Imre Bányász Levente Egyesület, 1939-ben az Önkéntes Tűzoltó Egyesület és végül 1942-ben a Szent Erzsébet Leánykör, mint a Katolikus Leánykörök Szövetsége fiókegylete. Takarékpénztára a 20-as évek elején kezdte meg működését. Színvonalas dalköre is volt. A II. világháború harcai 1945. március 24-én értek véget a község területén. A német nemzetiségiek megkülönböztetése Csolnokon csak részben érvényesült: volt ugyan összetelepítés, de kisebb mértékű volt a kitelepítés. 104