Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

78 MŰHELYEK. ALKOTÓK lenésében kettősséget, a bronzfelület a durván felrakott gipsz friss lazaságát megőrizve, a súlyosabb kompozíciós elemeket oldottabbá, a finomabbakat viszont rusztikusabbá, markánsabbá teszi, s így teljessé válik a szobor formai harmóniája. Póztalan egyszerűség teremti meg a tartalom zavartalan érvényesülésének kereteit. A statikus jelleg méltóságot és határozottságot sugároz. A ló érzékenyen figyelő fejtartása alig érezhető, finom feszültséget ad, mely ott vibrál az állat keményen megvetett kecses lábaiban is, a csatákban edződött, fegyelmezettségében is mindig akcióra kész katonaló tipikus jellemzőjeként. Bottyán egyenes derékkal ül lova nyergében. Bal kézzel lazán fogja a kantárt, jobbjában vezéri szekercéjét emeli. Fejét keményen felvetve, szigorú tekintetét előre szegezi. A csapatait szemlélő, parancsosztó generális áll saját portája előtt. Az a Bottyán, aki ötvenesztendősen, de ifjú hittel állott a kuruc zászló alá és lett a kuruc háború legkülönb hadvezére. A szobor plasztikai erényeinek érvényesüléséhez szerencsésen járul hozzá kitűnő elhelyezése, és a Bottyán-palota arányaihoz remekül igazodó mérete. A posztamens alakja követi a szobor enyhén hátrafelé nyíló konstrukcióját, ám a talpazat hajlatai - melyek feltehetően a homlokzat árkádsorának íveit kívánják idézni - szerintem már az építészet „túlzott jelenlétét" eredményezik. Amíg Bottyán szobra esetében kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Széchenyi-térre, egykori háza közelébe kell felállítani, addig Medgyessy Ferenc Szent István szobrának helykijelölését hosszas töprengés és vita előzte meg. I. István születésének színhelye az esztergomi vár. Ez igen alapos indok lehetett volna arra, hogy a szobrot a Várhegyen állítsák fel. Ám a Bazilika környékén álló számos szobor, a Balassi-emlékmű, továbbá az a körülmény, hogy a közeljövőben felállításra kerülő millenniumi emlékmű is itt nyer elhelyezést, jogosan váltotta ki azt az ellenvéleményt, miszerint: „Nem lehet Esztergom minden szobrát a Várhegyre vinni." Ugyanakkor viszont az is nyilvánvaló volt, hogy a vártól túl messzire sem vihető az emlékmű, hisz az nem csak mint szülőhely, de mint a későbbi államszervezői tevékenység színhelye is István személyéhez kötődik. így esett a választás a Víziváros főterére. A további problémát a szobornak e térbe való beillesztése jelentette, és ez a kérdés még ma is heves viták tárgya. A megbízott építész ugyanis szakított a barokk tér centrális szerkezetével, és megszüntetve a középen elhelyezett, de nem működő szökőkutat, a tér egy részét a vízivárosi templomhoz kapcsolta. Ezáltal megszűnt a háromszög alakú tér körüljárhatósága és szimmetriája. A posztamens anyagául választott kő színe és minősége nem túl szerencsés. A szobor beállítási iránya viszont a lehető legjobb, mert buzogányával a vár felé mutató király széles mozdulata így jelképi tartalmat nyer. A műről egyértelműen leolvasható, hogy alkotója tudatosan szakítani kívánt a közvéleményben élő hagyományos István-képpel. Ehhez nyilván az a körülmény is hozzájárult, hogy a Medgyessy nem szerette túlságosan István királyt, mert a magyarság ősi pogány kultúrájának erőszakos szétzúzóját látta benne. Ezért állít elénk a jóságos bölcs és szent király helyett egy ellentmondást nem tűrő, erőskezű uralkodót. Mindezt azonban úgy valósította meg, hogy semmi nem veszélyezteti a szobor ünnepélyességét és monumentalitását. A király egyenes derékkal ül lova nyergében. Lába „beletapos" a kengyelekbe. Ruházata lényegében csak jelzésszerű mintázást nyert, így nem takarja a zömök, izmos testet. A vállakról leomló hosszú és könnyű palást oldalra hulló redői átmenetet biztosítanak a ló és lovas hátának egymást merőlegesen metsző iránya között. Tökéletes egybeforrottság biztonság jellemzi ló és lovas együttesét. E művében Medgyessy Ferenc nem csupán az államalapító nagy király méltó emlékművét alkotta meg, hanem a modern magyar szobrászat talán legszebb lovas szobrát is. (Dolgozók Lapja, 1979. február 4.) legyzet: Martsa István szobrát a Széchenyi tér átépítése miatt 2005-ben elbontották, míg Medgyessy Ferenc szobrát ma már a Várhegyen, a Bazilika mellett találjuk meg.