Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

77 ESZTERGOM LOVAS SZOBRAI Manapság már ritkán adódik alkalom lovas szobor állítására. Elsősorban azért, mert az erre alkalmas és érdemes történelmi személyiségek többnyire már megkapták az őket megillető lovas emlékműveket, másrészt azért, mert mai köztéri szobrászatiunk nagy teret enged a hagyományos kifejezési eszközöket háttérbe szorító törekvéseknek. Éppen ezért különleges jelenségnek tekinthető, hogy Esztergomban - viszonylag rövid időn belül - három lovas szobor felavatására került sor. Sajnos elég gyakori jelenség hogy a köztéri szobrok posztamenseit és építészeti környezetét tervező építészek hibásan értelmezik megbízatásukat. Terveikben nem a szobor éivényesülését segítő, hanem annak - legjobb esetben is - konkurenciát jelentő építészeti megoldásokat alkalmaznak, melyek azon túl, hogy néha a legjobb szobrot is „agyonütik", indokolatlanul megdrágítják és megnehezítik a kivitelezést. Ennek az állításnak alátámasztására úgy vélem, jó példa Vígh Tamás Ifjúság című köztéri művének sorsa is, melyet a Béke téren - a Martos Flóra Leánykollégium előtt - állítottak fel. A szobor szabálytalan sokszög alakú, felfelé keskenyedő posztamensének bonyolult formáit ugyanis oly módon kellett betonból kiönteni, hogy az belül üres maradjon. Az építész ezen előírása „csupán" azzal a következménnyel jár, hogy a városi tanács széles e hazában nem talált olyan állami vállalatot, mely ezt a komplikált beton héjszerkezetet hajlandó lett volna kivitelezni... Bosszúságunkat csak fokozhatja a szobor valószínűtlenül előnytelen elhelyezése. A szobrász ezt a művet eredetileg Pécs egyik épületének nagy falsíkja elé tervezte, ezért a szobor és a talapzat összekapcsolását biztosító szögletes vas elemeket a ló testének a fel felé eső oldalán rögzítette. Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért éppen ezt az oldalát fordították a tér felé. Ezzel a megoldással a tér bármely pontjáról és a főútvonal mindkét irányából lehetetlenné vált a szobor zavartalan áttekintése, legelőnyösebb nézete pedig a forgalom szempontjából teljesen jelentéktelen irányból - a Vár utca felől - adódik. Maga a szobor igen bonyolult kompozíció. A vágtató ló a levegőben úszva „átugorja" a talapzatot, fejét szilaj, játékos mozdulattal felveti. Hátán fiatal nő féloldalt fordulva, felsőtestét a ló kinyújtott nyaka fölött előre dönti. Tekintete mereven előre szegeződik. Két keze ökölbe szorul, nem kapaszkodik, nem támaszkodik. Ez a labilis, csak a mozdulatok által kiegyensúlyozható testhelyzet nagy feszültséget teremt a kompozícióban, és számos bíráló megjegyzés kiváltója lett. Ám a bírálók, úgy vélem figyelmen kívül hagyták, hogy Vígh Tamás ebben a művében az ifjúság jelképét akarta megteremteni. Az ifjúságét, mely vakmerőségével, sodró lendületével, lehetetlent nem ismerő szabadságvágyával, a mindenkori jelent meghaladó nagy célok felé tör, az ifjúságét, melynek elemi erejű érzelmi viharzásai halálunkig emlékezetesek. Ezt sugározza a szobor különös feszültsége és nyugtalanító dinamikája. Van valami jelképes abban, hogy Martsa István utolsó jelentős köztéri műve az Esztergom számára készített Bottyán lovas szobor. Hiszen az életművet méltóan megkoronázó alkotást éppen abban a városban állították fel, ahonnét a szobrász töretlen ívű művészpályája elindult, és ahová Martsa István újra meg újra visszatért. A szobor a kuruc generális egykori lábasháza - a mai tanácsháza - sarkára került így hátterét hazánk egyik legszebb barokk épülethomlokzata szolgáltatja. A kompozíció statikus. A filigrán magyar parasztló hátsó lábait kissé szétvetve áll, és ez a mozdulat az egész kompozíciónak nagy stabilitást kölcsönöz. A lovas teljes súlyával a nyeregbe helyezkedik a kengyelekbe csupán belehelyezi csizmás lábát A vállára vetett katonaköpeny a ló hátán megtörik és súlyos ráncokat vetve lóg kétoldalt a nyereg mellett, ló és lovas alakját egyetlen markáns tömegbe fogva. Ez a zártság azonban nem csap át valamiféle öncélú szobrászí „szófukarságba", mert a részletek - az arc, a kezek a lófej igen finom, érzékeny mintázást kaptak És hogy a robosztusán épített tömeg és a mívesen mintázott részletek ne okozzanak a szobor megje-