Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)
Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK
74 MŰHELYEK. ALKOTÓK októberben pedig Bajor Ágost esztergomi festőművész emlékkiállítását rendeztük meg, sajnos az egyre romló gazdasági feltételek miatt - a művész rangjához korántsem méltó installációval. A pénzügyi feltételek romlása mellett a helyi kulturális irányítás éves kiállítási tervekben gondolkodó szemlélete is nehezítette a munkát, így 1974től a tárlatok száma látványosan csökkent. Ebben az évben mindössze három tárlatra került sor. Az első a „Sigillum" csoport kiállítása volt. (Barcsai Tibor, Bárdos Annamária, Kaposi Endre, Kókay Krisztina, Süttő Ferenc, Székely Ildikó, Szentessy László, Prunkl János.) A második Barta István festőművész tárlata, a harmadik pedig rajzaim bemutatása volt. 1975. március 15-én Barcsay |enő festőművész nyitotta meg a „Medgyessy-rajzok az esztergomi magángyűjteményekben" című kiállítást, hatalmas érdeklődés mellett. Ez év tavaszán került sor Kolozsvári G. Miklós festő és Sebestyén Sándor szobrász közös tárlatára is. Ezt követően már egyre ritkultak a kiállítások. A következő - 1976 októberében - Havas Sándor fiatalon elhunyt esztergomi textilművész emlékkiállítása volt, s ezután csak 1980 novemberében és decemberében volt egy-egy tárlat Krajcsovics Éva festőművész és Tímár Zsuzsa fazekas munkáiból. 1981 áprilisában Szentessy László Carmina Burana-illusztrációi kerültek bemutatásra, szeptemberben pedig Korniss Péter Múltidőben című fotókiállítását nyitotta meg Tornai lózsef. A tárlat katalógusához Csoóri Sándor írt előszót. 1982 áprilisában Balla András szervezésében nyílt meg a klubban Plohn lózsef Arcok a múltból (1848-as honvédportrék) című fotókiállítása. Ez a megrendítően szép tárlat volt a klub hattyúdala. |ó, hogy egy szolid katalógus ennek emlékét is megőrizhette. A Zodiákus Klub tevékenysége és kiállításai egy nehéz, de érdekes korban alapvetően befolyásolták a város szellemi életét. E tizennégy éves működést kívántuk felidézni e rövid összefoglalóval, a közölt képekkel és idézetekkel. Akik benne voltak, részesei voltak, bizonyára szívesen emlékeznek a programokra, de talán a kutatók s a művészettörténet számára is érdemes rögzíteni ebben a formában e kiállítások megrendezését. (Limes, 2003/4.) A Medgyessy Ferenc Önarckép