Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 5. MŰHELYEK, ALKOTÓK

MŰHELYEK, ALKOTOK Válogatás Kaposi £ndre írásaiból KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET ESZTERGOMBAN A 20. század esztergomi képzőművészeti életének első jelentős momentuma Vaszary lános (1867-1939) festőművész itteni ténykedése volt, aki Vaszary Kolos hercegprímás unokaöccse lévén, több festményen is megörökítette nagybátyját. Ezeket a portrékat első jelentős műveiként tartja számon a művészettörténet. Esztergomi munkásságának legjelentősebb emléke azonban kétségtelenül a belvárosi templom főoltárának 1900-ban készült oltárképe. Királyfalvi-Kraft Károly (1879-1964) festőművész az első világháború éveiben a tanítóképző rajztanára volt, de magániskolát is vezetett Esztergomban. Itteni működése idején hat képből álló freskóciklust készített a Bencés Gimnázium lépcsőházába, melynek egy része a II. világháború során sajnos megsemmisült. A századelő kollektív tárlatainak szereplői között találjuk Tipaiy Dezső (1887-1964) festőművészt, aki egyik tanúként írta alá Babits esztergomi házvásárlési szerződését, Hellebrand Bélát (1882-1967), aki rajztanárként a Főszékesegyházi Kincstár ötvös remekeinek hatására kezdett ötvösséggel foglalkozni és Einczinger Ferenc (1879-1946) festőművészt Ő itt született és Babits legközelebbi esztergomi barátja volt. A város kulturális életének meghatározó személyiségét és a modern piktúra következetes képviselőjét tisztelhetjük benne. Magasi Németh Gábor (1883-1953) festőművész házassága révén került Esztergomba és itt 1927-től már szinte kizárólag freskófestéssel foglalkozott. Művei közül ma már sajnos csak a Bibliotéka lépcsőházának és a Bazilika téli kápolnájának freskói láthatóak jaschik Álmos (1885-1950) képző- és iparművész az 1920-as évek végétől szabadiskolájával néhány nyarat Esztergomban töltött, sőt egy állandó művészeti iskola létesítésének terve is foglalkoztatta. Több esztergomi vonatkozású plakátja is ismert. Esztergom szülötte Bajor Ágost (1892-1958) festőművész, aki festményein és grafikai lapjain örökítette meg szülővárosa jellegzetes utcaképeit. Holló Kornél (1893-1968) szobrászművész az 1920-as években telepedett le Esztergomban, és jelentős művészetpedagógiai tevékenységet is folytatott. Elsősorban plaketteket és kisplasztikákat készített, de néhány köztéri műve is látható a városban. Esztergomban született Magyarász Imre (1905-1972) festőművész csakúgy, mint a Franciaországba emigrált Vörös Béla (1899-1983) szobrászművész. Életművük javát mindketten szülővárosukra hagyományozták. Csorba Géza (1892-1974) szobrászművész esztergomi barátainak segítségével itt vészelte át a nyilas uralmat. Ennek emlékére adományozta a Városi Könyvtárnak az 1926-ban mintázott bronz Babits-portréját. A II. világháborút követő évek legjelentősebb művészeti eseménye minden kétséget kizáróan Ferenczy Béni (1890-1967) szobrászművész 1947-ben megrendezett művésztelepe volt. A mester a város meghívásának eleget téve három legkedvesebb növendékével - Kiss Sándorral, Martsa Istvánnal és Vígh Tamással - egy nyarat töltött itt. Ennek emlékére adományozta a művész özvegye a Városi Könyvtárnak a Babits-síremlék másodpéldányát. Martsa István (1912-1978) és Vígh Tamás (1926—) szobrászművésznek két-két köztéri műve áll a városban. Az 1950-es években „hallgatásra ítélt" Gadányi jenő (1896-1960) festőművész többször időzött városunkban, és itt került sor első kiállítására is 1954 októberében. Ezt meghálálandó a művész özvegye az életmű nagy részét Esztergomnak adományozta. Bálint Endre (1914-1986) festőművész 1943-ban munkaszolgálatosként került Esztergomba. A század orvosa egyszer magával vitte őt régi barátjához, Martsa Alajos fényképészhez, akit a háború után is