Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 1. ELŐSZÓ

6 ELŐSZÓ fontosságúvá pályáján, de vannak hosszú időszakok, amikor nem alkot, vagy nem lép nyilvánosság elé, illetve amikor művészpedagógusi vagy elméleti, írói munkássága teljesen háttérbe szorítja az alkotómunkát. És amikor alkotóművészként dolgozik, akkor is lassan, aprólékosan: kép csak ritkán hagyja el műtermét. Művészetének legjelentősebb alkotásai minden bizonnyal azok a kisméretű, lágy, lírai hangvételű táblaképek, amelyeken egyegy portrészerűen megragadott alak, illetve amelyeken egy-egy bensőséges valóságrészlet: táj, város, épület, belső tér rögzült. Bensőséges álomszerűség élteti ezeket a mindig lényegi elemeket kiemelő, szűkszavú, de a jelentések mélységeibe vezérlő kompozíciókat Titkaik felfejtéséhez támpontokat adhat az az 1989-es beszélgetés, amelyet Virág jenő szerkesztő rögzített: „A hatás, amit egy Barcsay /enő, egy Egry lózsef, egy Nagy István, Kmetty lános, Gulácsy és Ámos Imre jelentett, úgy épült be szemléletembe, hogy nem tudom, melyik miben és hogyan hatott rám. Egyszerűen belém ivódott az egész hangulat, az egész légkör, amit a két világháború közötti magyar képzőművészet jelentett. Ebben benne van Szőnyi, Márffy, Bernáth Aurél és még sok mindenki. ... Engem mindegyik érdekelt és mindegyikben találtam valamit, ami nekem fontos volt. Ebből fakadhat az a tény, hogy meg/evő munkáimban nem lehet egy stílust felismerni, mert indulásomnál nem köteleztem el magam. Valójában minden képet úgy kellett megfestenem mindig mintha az elsőt festeném. Nekem minden kép egy külön probléma volt, amit végig kellett küszködnöm. ... Nem alakítottam ki egy olyan festői nyelvezetet, amit egyszer s mindenkorra a sajátomnak tekinthetek." Ez az alkotói nyugtalanság ez a kereső attitűd hajtotta mindig új és új kifejezésformák, szellemi kalandok felé Kaposi Endrét: e szellemben rendezte meg az 1994-es Kerék című kisplasztikái kiállítását a budapesti Óbudai Társaskör Galériában, és ezért kerülhetett sor 2001-ben a Reminiszcenciák című, fotókollázsokat felvonultató tárlatára a Polaris Galériában. Vagyis elmondható, hogy egy olyan rendkívül összetett, bonyolult rétegzettségű, meditativ árnyaltságú, a művészeti ágazatok és műformák megannyi válfaját magába olvasztó oeuvre áll előttünk amely még napjainkban is újabb és újabb meglepetéseket tartogathat. A Kaposi-írások bibliográfiája arról árulkodik, hogy a festő-grafikus-szobrászművész első művészeti dolgozatai a múlt század hatvanas-hetvenes évtizedfordulóján jelentek meg, és azóta folyamatosan napvilágot látnak általa írt vagy szerkesztett önálló kiadványokként, illetve folyóirat-, heti- és napilap-publikációkként. A 19-20. századi esztergomi fotográfia-történetet áttekintő 1987-es feldolgozása mellett társszerzőként jegyezte a Martsa Alajos fotóművészre és barátaira (2001), valamint szerkesztőként a Mucsi András művészettörténészre (2004) emlékező kötetet, és tevékenyen közreműködött az Esztergom Évlapjai 1979 és 1981 között kiadott köteteinek, és 2004 után az Esztergom és Vidéke című hetilap megjelentetésében is. Tanulmányait, művészetpedagógiai elemzéseit, cikkeit leginkább az Esztergom Évlapjai című évkönyvben, az Új Forrás, a Művészet, a Rajztanítás, a Művészeti Műhely és a Limes című folyóiratokban, valamint a Dolgozók Lapja és az Esztergom és Vidéke című lapokban, továbbá kiállításokat kísérő katalógusokban adta közre. A rajztanárképzés, a vizuális kultúra és a vizuális nevelés szakmai problémaköreit boncolgató tanulmányok mellett írásaival az alkotótevékenységével párhuzamos művészeti területek esztergomi történéseit járja körül: a festészet, a szobrászat, a grafika, a fotográfia alkotóinak és alkotásainak 20. századi történetét faggatja és jelenkori krónikáját írja. így elemzi a festő Jaschik Álmos, Miháltz Pál, Magasi Németh Gábor és Szabó István festőművész esztergomi kapcsolatait, felidézi a grafikus Faragó lózsef életútját és munkásságát, visszavisszatér a város szobrainak keletkezéstörténetéhez az esztergomi kötődések tükrében közelítve meg Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc, Csorba Géza, Borsos Miklós, Martsa István, Vígh Tamás, Borbás Tibor szobrászatét, és tanulmányok sokaságát szenteli az esztergomi fotográfusoknak, s körükben számos írással állít emléket atyai barátjának, Martsa Alajosnak. A sokrétű tematikai összképet az írások műfaji változatossága avatja még