Képzőművészek Esztergomban a 20. században (Art Limes 2008/2. sz.)

Tartalom - 3. KISLEXIKON

KISLEXIKON I 51 VÖRÖS BÉLA (1899-1983) szobrász Esztergomban született Még nem volt 12 éves, amikor asztalosinas lett egy újpesti műhelyben. Az I. világháború után kifutófiú volt egy patikában. 1916-tól az Iparművészeti Iskolában Simay Imre növendéke lett, majd Stróbl Alajos mesteriskolájába iratkozott 1919-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt ahol Vedres Márk, Csók István és Vaszaiy jános voltak a mesterei. 1918-ban és 1919ben a Műcsarnok, 1920-ban a Nemzeti Szalon tárlatán szerepelt Az utóbbiról így ír a helyi sajtó: „...Esztergom is áldozott a művészetnek, még pedig olyan embert, akiben tisztelhetjük Magyarország jövendő mesterét..." Ezen a tárlaton egy bronz és egy márvány domborművei, valamint egy portréval szerepelt 1923-ban a Frankel lózsef-díjat 1924-ben az Ernst Múzeum szobrászati díját nyerte el. 1925-ben a Szinyei Társaság ösztöndíjával Franciaországba ment 1929-ben szerepelt a KUT kiállításán. 1932-38 között Nizzában élt később a Párizs melletti Sévres-be költözött Esztergomban helyezték örök nyugalomra. Hagyatékát a Balassa Bálint Múzeum őrzi: a munkásságát felölelő több mint 300 kisplasztikát plakettet festményt és grafikát 1974-ben szülővárosának ajándékozta. Ugyanebben az évben Esztergom díszpolgárává választották 1975-ben retrospektív tárlata nyílt a Balassa Bálint Múzeumban. 1983-ban a városi kórház nővérszállójának kertjében Leánytorzó című kőszobrát a Mányi és Népkert utca sarkán Haldokló fiú című bronz szobrát állították fel, melynek talapzatában helyezték el a művész hamvait is. 1984-ben a Balassa Bálint Múzeumban, 1999-ben a budapesti Vasarely Múzeumban volt emlékkiállítása. Felhasznált irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 3. kötet. Szerk.: Fitz Péter. Bp.. 2001. Enciklopédia ; Esztergom 2000 Enciklopédia 1. Köztéri alkotások Szerk.; Szabó Károly. Esztergom, 2001. Keresztény Múzeum Alapítvány ; Esztergom és Vidéke, 1920, II. 8, 2003. II. 20., Dévényi Iván-Galambos Ferenc-Németh Lajos: Vörös Béla. Bp, 1972. Corvina, Vörös Béla szobrászművész kiállítása. Esztergom, 1975. Balassa Bálint Múzeum. (Katalógus ); Wehner Tibor: Vörös Béla szobrai, képei előtt. Új Forrás, 1975/3.; Bodri Ferenc: Vörös Béla életműve Esztergomban, leienkor, 1975/12.; Vörös Béla-emlékkönyv. Esztergom, 1999. Balassa Bálint Múzeum WIESZT JÓZSEF (1951-2007) grafikus Dorogon született. Rajztanári oklevelét az egri Tanárképző Főiskolán szerezte, ahol Seres János volt a mestere. 1982-85 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1983-ban a szekszárdi centenáriumi Babits-kiállításon elnyerte a Művészeti Alap díját. Még ugyanebben az évben megkapta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács díját is. 1985-ben elnyerte a miskolci Herman Ottó Múzeum Ex libris pályázatának I. díját. Alapító tagja és 2002-07 között elnöke volt az Esztergomi Művészek Céhének, melynek minden közös tárlatán szerepelt. Egyéni kiállítása volt Szolnokon, Diósgyőrben, Tihanyban, Miskolcon, Pécsett, Dorogon, Esztergomban, Wendlingen am Neckar-ban és Adelbergben. Klasszikus eljárásokkal készített grafikai lapjain és festményein a perspektivikus látásmód erőteljes hangsúlyozása és az elvont, olykor szürreális kifejezésmód egyaránt tetten érhető. Felhasznált irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 3 kötet. Bp, 2001. Enciklopédia, Ződi I: Bemutatjuk Wieszt lózsef képeit. Borsodi Művelődés,1979/6.; 7ődi I: Wieszt lózsef. Miskolc. 1975. (Katalógus); Nagy Lajos: Babitspályázat. Esztergom, Vármúzeum. Új Tükör. 1984, D. Szabó E: A valóság és az emlékezet tájain Napjaink, 1985'1, Tarczy P: A szí/ virágai. Hajdúböszörmény. 1998. Leánytorzó, 1983 Babits-illusztráció llónás könyvel, 1983