Hol sirjaink domborulnak

1894 augusztus 29-én hunyta le szemét. Munkahelyén, meggyfaágakkal díszített falak között ravatalozták fel. A koporsót agyászszertartás után a szentgyörgymezői képviselő-testület tagjai vitték vállukon a temetőbe, ahol a kriptába helyezték örök nyugalomba. Szentgyörgymező népének igaz jótevője volt. Tevékeny részt vállalt a közösségi életben. Sok áven ét volt e városrész birája, törvénybirája, árvagyámja, erdésze, határbirája. A városegyesítést már nem érte meg. Már letelepedésének évében loo koronát ajánlott fel az uj harangok beszerzéséhez. 1874-ben egy szép Mária képet ajándékozott a templomnak és vállalta két olajmécses olaj ellátását. A meggyfásban és a szipkagyárban több mint loo szentgyörgymezőinek -férfiaknak, asszonyoknak, sőt gyerekeknek- biztosított rendszeres, vagy alkalmi munkát. 1894-ben, halála után a család, iránta való tiszteletből két piros zászlót ajándékozott a templomnak. 1948-ban Szentgyörgymesőn a Barkócuy Ferenc utca folytatását a Duna felé Oltósy Pál utcának nevezték el. 1998 március 13rán egykori lakóházán örökítették meg a mut század világhírű szentgyörgymezői gyárosának emlékét, aki visszaemlékezésében mégis arra volt a legbüszkébb, hogy 1848-49-ben Kossuth Lajos kapitánya lehetett. Ugyancsak az Oltósy kriptában nyugszik: Oltósy Ferenc Esztergomban született. Édesapja 1874-ben a szeit györgymezői gyárat, meggyfatelepeit kezelés és nevelés tekintetében rábízta, hiszen már 2o éven keresztül buzgólkodott atyja oldalán. Mivel Oltósy Pál látta, hogy Ferenc fia önmagára hagyatva is képes lesz már az iparág müvelésére és továbbfejlesztésére, Fejér megyébe, Fegyvernekre költözözz. Mivel Oltósy Ferenc idejét a gyár technikai berendezésének működtetése annyira lekötötte, hogy a meggyfatelepek kezelésére már nem jutott elég ideje. így ezek működése Szentgyörgymezőn átmenetileg szünetelt. Viszont az Oltósy Pál és Fiai kiváló termékei méltán terjedtek el az összes nevezetes világpiacon. Apja nyomdokain járva, továbbra is a szentgyörgymezői embereknek biztosított munkát, akik viszont jótevőjüket látták benne és hálájuknak többször adták tanújelét.