Esztergomi helikon

Tartalom - Nagyfalusi Tibor: Előszó

A Várhegy fölött a tartósan szilárd hódoltságban állni látszik a történelem. A melyén mégis szüntelenül működő nagy mozgatóerők csak öt rövid idejű ostromban törnek fel s háborítják élénkebb hadizajjal a 1Í0 esztendő csendjét. Azonban ezt úgyszintén a fegyveres készenlét állandósága tartja fenn; nem a béke nyugalma, a helikoniakat megszólaltató. A végvárró! nem, — de benne „hallgatnak a Múzsák". Várhegyi szentélyük gazdátlan épületeiben az ostromok gyors és hatalmas kártevését kitartó lassúsággal növeli a nincstelen békeidők közönye. A kuruc szabadságküzdelmekkcl újra meglódult történelem is a romokat rombolja tovább. A pusztulásból jóidéig csak az irodalmi művekben lesz újra meg újra teljes épület. És az alkotók életsorsában, akik folyvást jóváírják a veszteséges történelmet. Akkor is, ha egyéni végzetükként őket magukat sújtja, — mint ahogy Vitéz Jánost, Janus Pannoniust, Balassit, 11. Rákóczi Ferencet: a mi Helikonunknak is ihletett hőseit. Li várhegyi magaslat romjai közé kellene visszatelepülnie az érseki székhelynek: — több mint egy évszázadba telik, míg rászánja magát. 1822-ben kezdődik meg az új — méreteiben, fényében a visszatérés véglegességét méltóképpen hangsúlyozó — központ építkezése. Előkészületül bevégzik a történelmi rombolás művét: kiegyenlítve a talajt, a felszínről teljesen eltüntetik az ősi maradványokat. Esztergom egyéb település-részein — akkor még külön városkákban — a török- és kuruckor háborúsága nyomán valóságos HOLT VIDÉK fogadja a lassan visszatérő életet. Kiterjedt rommező, amelyet uralkodói és helikoni dicsőség visszfénye sem ragyog be magasztos tragikummal; kevés emberi lélek — polgár és paraszt —, akik csak elszenvedői a „nagy" történelemnek. Miközben „kisemberi" életük stációi mindenkor olyan változatlanok, mint megváltó hősüké: a Szentírásba, képekbe, szobrokba örökült Kálvária-út. Ezek egyike a szintén földig pusztult szenttamási városrész domboldalában akkortájt épült — falusiasan szerény-szép barokk plasztikával —, amikor a szomszédos Várhegy monumentális átalakítása elkezdődött. Ami a 19. század — és gyűjteményünk 2. kötetének — végére Esztergomban fenn és lenn újjáépül: jellemzően megváltozott Helikont rajzol elénk. Fenn is, lenn is a „nagy" történelem helyén — és együttesen — formálódik ez a más arculatú Múzsa-vidék. A Várhegy a Magyar Sión fennsíkjaként szolgál, hogy felmagasodjék rajta egy Vatikánt mintázó prímási fővávos. Az egyház történelmi szerepét, súlyát őrző központ, amely érdeke kívánta hagyományos óvatossággal tekint a korabeli Európa progresszív mozgalmaira. Ugyanígy működik közre szellemi befolyásával, anyagi erejével lefelé, ahol megindult a VÁRHEGY ALATTI KISVÁROS újjáéledése. Ehhez a „magas" mecénás részvállalása nélkülözhetetlen segítség; ám épp ezért elkerülhetetlen a következménye is: az a fékező hatás, amelyet a reformkor majd a dualizmus 6