Esztergomi helikon

Tartalom - II. FŐVÁROS – EURÓPA ORSZÁGÚTJÁN

Zúgtak, harsogtak a harangok. Csilingeltek a kicsinyek, bömböltek a nagyok, az ember feje megfájdult belé. A székesegyházban keserű füst szállongott a füstölőkből, Ugrin érsek több püspök segítségével végezte a szertartást. A püspökön kívül egyszerű papok egész koszorúja vette körül. A kar rázendített a Circumdederunt borzongatóan komor dallamára s mintha koromfekete posztók ereszkedtek volna az őszi napsütésben fürdő tájra. A szentélyben ott ült a király, mellette a királyné, Kán nembéli Gyula nádorispán, a borzképű, harapós Barsz fia Miklós, a szép Apod fia Dénes, éppen úgy, mint amikor Fejérvárott a királynapi nagymisszát hallgatták. De aki akkor misézett, s erős szavakat mondott a királynak, püspököknek, ország kevély urainak, most a katafalkon feküdt bíbor ruhában, összekulcsolt kézzel, néma ajakkal s várta, hogy faragott vörösmárvány koporsójába helyezzék odalent, a templom alatt/.../ Julianus beszámolt ügyei állásáról. Elmondta a királyi palotában tett látogatását/.../ Nagy elszántságot érzett. Most már mindenáron ráveszi a királyt, küldje ki Magna Ungariába. Mert szemével akarja látni, fülével hallani, kezével tapasztalni élnek-e azok a magyeriak. S ha élnek, idevezeti őket bizonyságul, Isten dicsőségére, nemzet és kresztyén Egyház erősítésére. Soha jobb alkalom nem kínálkoznék Andorás úr meggyőzésére, mint most, amikor az érsek halála megrendítette lelkét, a halál gondolatára fordította elméjét s élete sok hasztalan hiúsága után mennyei üdvösségére kell gondolnia. Nyomban fölállt a tuskóról s rántott egyet kötélövén. — Mova? — csodálkozott Mikhál. — Kerál elejbé. — Most? — Most nyomban. Ebben a perccnetbcn. Vale! Intett a fráternek s gyors, kemény léptekkel elsietett az őszi hervadásban búsongó fák alatt. Mikhál csodálkozva bámult utána s keresztet rajzolt eltűnő alakja után. * Julianus pedig ment, ment gondolkozás nélkül. Csak egyet látott maga előtt: a királyi palotát, a boltíves kaput, az őrálló vasasokat, a lépcsőt, a kis termet, melynek boltozatán a zodiakus képei sorakoznak körben, az asztalt s mellette a királyt. látta önmagát, amint belép, mélyen meghajol s elmondja tetvét. Mire észbekapott, már kijutott az Alsóváros hitvány házacskái, nagy kertjei, szanaszét legelésző tehenei és kecskéi, ugató kutyái közül. Fönn volt a várhegyen. Megállt, hogy kifújja magát. Kezét hevesen dobogó szívére nyomta. Ami75