Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

TOMPA MIHÁLY (Rimaszombat, 1817 — Hanva, 1868) református lelkész, költő, 1858-tól az MTA levelező tagja. Irodalmunkban a népi-nemzeti irány egyik legjelentősebb képviselője. Középiskolai és felsőbb tanulmányait Sárospatakon végezte. Petőfi egy ideig egyenrangú szövetséges társnak tekintette maga és Arany mellett; közeli barátságuk azonban 1847-ben végleg felbomlott, csak Arannyal tartott ki ez a kapcsolat Tompa haláláig. 1848-ban tábori papként részt vett a schwechati hadjáratban, azután falun vállalt lelkészi hivatalt (Beje, Kelemér, Hanva). Hátralévő idejét magányos visszavonultságban éli le, súlyos szívbajával küszködik, emberként is, íróként is mindinkább megkeseredve. Ebben a két évtizedben alkotta legértékesebb múveit: lírikusként bizonyult a legmaradandóbbnak, aki 1848 előtt népregék és népmondák megverselésével szerzett — hosszú ideig tartó, de aztán gyorsan enyésző — népszerűséget. VADERNA JÓZSEF (Esztergom, 1951 - ) költő, újságíró. Iskoláit Tatabányán, Tatán, Veszprémben és Budapesten végezte. Tanulmányait az esztétikai szakosítón és az ELTE magyar szakán fejezte be. Tizenöt éve újságíróként dolgozik. Tatabányán él. Első kötete Vakjátszma címmel a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg 1978ban. Ugyanott újabb kötete vár kiadásra Szépségverseny-győztes halál címmel. Az esztergomi Városi Tanács vállalkozott Anyám szemébe zárva című verseskönyve kiadására, mely egy hosszabb esztergomi témájú versciklust tartalmaz. (A gyűjteményünkben közölt mű ebből való.) VARSÁNYI ISTVÁN (15. — 16. század) Ismeretlen pálos szerzetes, költő. Nevét és latin nyelvű verssorait csak Gyöngyösi Gergely (lásd ott) rendtörténetéből ismerjük: ő mentette meg az utókor számára, úgy, hogy beleszőtte művébe. 204