Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

Olasz és magyar humanista körökben mint tehetséges költö és mint a keresztény újplatonizmus eszmeáramlatának képviselője volt ismert. Verseiből szinte semmi sem maradt fönn: egyetlen hiteles epigrammája (Nicolaus Cantorius dicsérete) csupán a legutóbbi időkben került elő. A másik neki tulajdonított vers — amelyet gyűjteményünk is közöl — szerzői hitelessége nem egészen bizonyos, noha mindig a saját sírfelirataként tartották számon. A sírkövet, amelyre rávésték, még életében elkészíttette. A virágornamentikával díszített vörösmárvány lap egyéni formavilágot mutat: valószínűleg esztergomi mester alkotása. Eredetileg (1507) a szentistváni káptalan kriptájában állították fel; a későbbi pusztításoktól megrongálódva került át 1823-ban a Bazilika altemplomába, ahol ma is látható. GERGELY MIHÁLY (Varbó, 1921 — ) író, újságíró. Szakmát tanult, dolgozott munkásként a Diósgyőri Vasmű kohászati üzemében; 1945 után főiskolát végzett, volt tisztviselő és katona. írásaival 1942-ben jelentkezett, 1950 óta él a fővárosban. Novellák és regények mellett szépirodalmi szociográfiákkal is feltűnt: ilyen műve a több kiadást megért Röpirat az öngyilkosságról (1969), amely a súlyos téma hazai irodalmában a legjelentősebb publikáció. József Attila-díjas. GYÖNGYÖSI GERGELY (Gyöngyös?, 1472 - ? 1545) pálos szerzetes, rendfőnök, hitszónok, humanista történetíró. Nem mindennapi tehetségének és mesterének, Szombathelyi Tamásnak köszönhette gyors emelkedését a pálos szerzetesrend ranglétráján. Az 1490-es évek végén rendfőnöki titkár; 1512-től 1519-ig a római Coelius-hegyi magyar zarándokház priorja. Hazatérte után a pálosok magyarországi szentlőrinci főmonostorának volt tagja, 1520 - 1522 között rendfőnök volt. Korának egyik legtehetségesebb szónoka; írt két szabályzatot, útmutatót a rend használatára, továbbá jogtudományi kommentárt. Legfontosabb műve, a Remete Szent Pál rendje szerzeteseinek életrajzai (Vitae fratrum...) a rend — azaz a pálosok — háromszáz éves történetét életrajzokban oldja fel. 1520 után idejének nagy részét forráskutatásra fordította: modern értelemben is példás alaposságú anyaggyűjtést végzett mintegy 80 hazai és külföldi pálos kolostor oklevéltáraiban. Nemcsak az iratokból kijegyzett adatokat és tengernyi apró érdekességet használta fel művében, hanem személyes élményeit is. Ezen kívül számos anekdotát mond el egyházi elöljáróiról, sőt magyar és európai tudósokról, művészekről, világi hatalmasságokról. (Mátyás és 11. Ulászló királyról például olyan anekdotákat is megörökít, amelyeket csak az ő művéből ismerünk.) Beszámol továbbá a korszak irodalmi, művészeti, egyetemi életének jónéhány eseményéről is. így munkája jóval több, mint rendtörténet. A művelődéstörténet számára is forrásértékű igazi humanista korrajz, amely — 193