Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

Julius. Ezt később elvitte a sors, a kegyetlen, s szállt, ki a földnek túl jó volt, az olympusi csúcsra. (120) Janus lesz, fényes Mediciknek sarja, utódja néki: Leó, tizedik; szerzője apostoli jognak Elnyert nagy tisztét e Leó megújítja Tamásnak, (130) mit nehezen fogad ez, vágyván már otthoni földre, vissza királyához folyvást, hogy drága hazája romladozó dolgát mennél hamarabb tegye rendbe. Vad, viharos habból kelt égre a nedves Orion, és jött a komor tél már remegő lábbal, lopakodva, (135) s égboltnak, földnek behavazta fehérre szakállát, hogy mi az únt Rómát s szökés Tiberist odahagyjuk. Még négyszer nyolcszor gyújtotta ki ferde sugárral égi napunk Titán, míg közben a vad fagy, az éhség (170) minket olyan szörnyen lefogyasztott, hogy lesoványult testünkön csak alig csüngött leapadva kevés hús. így folytatjuk végre utunk innen Magyarország vágyott földje felé, hogy — a thébai, szörnyű Oroszlán háta letűnve — a Lant ragyogott fel a csillagos égen. S míg a keményre fagyott Száván rakodott szekerekkel, s olvadt Dráva vizén gályákra felülve kelünk át, dús Pannónia víg mezeit végtére elérjük, s mint fényes diadalmenet, úgy vonulunk be urunkkal • boldogan Esztergom sok temploma közt, s vele tartunk, (180) hogy fel, az udvarhoz visz az útja, királya elébe. Latinból fordította: Muraközy Gyula 177