Esztergomi helikon
Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN
Azóta sem volt olyan lakoma Esztergomban, mint ez a reggeli. A harmadik fogásnál felállott a király, teli billikommal. — Vitéz urak! Igyuk ki poharunkat nemes házigazdánk és szeretett öcsénk, Esztergom hercegérsekének egészségére, ki, mint a mesékben a királyfiak, alacsony sorsban szerezte meg magának a tiszteletet. A király után Újlaki mondott lelkes felköszöntöt ugyancsak a prímásra, fölemlítve, hogy az a merénylet csakugyan tervben volt ma egy éve, amiről a nemes ferrarai lovag szólott — de ma ő volna az első, aki vérét ontaná a prímásért. Legmulatságosabb volt azonban a Czobor uram mondókája; szólt pedig a kis Gregorióról, aki prímási nevelésben részesült, s egy gyermek lelkületét meghaladó odaadással állta ki a Kelemen kanonok szekatúráit ura helyett. „Az ember — úgymond a főúr humorosan — még magának se tanul szívesen, hát még ha valaki másnak tanul." — No de nincs benne kára — szólt a király nevetve —, mert míg ő Hippolyt számára ismereteket szerzett Kelementől, azalatt Hippolyt az ő számára birtokot és nemességet szerzett éntőlem. Valami volt azt nézni. A fényes nevű, hatalmas urak mind odajárultak a kis Gregorióval koccintani. S ez már mind igazi volt, kiérdemelt dolog, nem bohókás szerep, mint a prímásság. Arca sugárzott az örömtől. — Ez még mind semmi — súgta neki a prímás, a háta mögé kerülve —, hanem ha majd átadom reggeli után a két kis zergét, amit neked hoztam. ...Azóta se volt olyan lakoma Esztergomban, Poharat emeltek még Knnizsay Péter (a királynéra), Lendvay János, Perényi Pál igen csinosan (az anyaszentegyházra), Dersffy, Madách stb./.../ 174