Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

hungarorum" úton menve folyton-folyvást a stájer fenyvesek közt, Sopronban szállt magyar földre. Itt már a Mátyás hollója repked a zászlókon. Mint a fergeteg, feketén közelgett a csapat, melyet kíséretül küldött Mátyás Székely vezérlete alatt. Azontúl egyre dagadt a kíséret. Egyes főurak és bandériumok csatlakoztak a prímáshoz. Győrben a király titkára, Bakócz Tamás várakozott az érsekre, hogy tanácsokkal lássa el a fogadtatásoknál. Keserű napja volt ez Hippolytnak. Bakócz Tamás kijelentette kereken: — Most már közeledünk Esztergomhoz. Mindenekelőtt papot kell csinálnunk nagyságodból. — Hát az hogy megy? — Körülnyírjuk a fejét koszorúba, ahogy az enyim van, aztán a közepén a fejbúbon megborotváljuk. A prímás ellenkezett, sírt, szégyellte a kis Gregoriótól, fenyegetőzött, hogy ő visszatér, hogy ő lemond, de biz azt mégiscsak, szépen lefogta Moretti és Angelo, s a gyönyörű göndör haja lehullt a sziszegő ollóágak között. Azután felöltöztették, amint illik Magyarország első papjához: sötétkék selyem-reverendácskát adtak rá, föléje téglaszín muzettát; pompásan vette ki magát üde arcához a brokát szövetből készült arany áttöretű infula, hátul a két aranyrojtos leffentyűvel. Odalent már várt rá a Beatrix királyné ajándéka, ezüstös veretű hintó, öt prüszkölő fehér lóval (hat csak a királynak, királynénak jár), két udvari aprcxidal a fölhágónál, kik olasz divat szerint öltöztek, testhez álló smaragdszínű, kurta ujjú kabátba, mely egy kidudorodó mellövben folytatódik, fehér atlasz karikák a mellövön, a lábakhoz tapadó sárga nadrág, mely piros szattyán hegyes cipőkben végződik. Az apródok fejét pici strucctollas sapka fedi. Győr alá a dunántúli urak nagy számmal jövének, úgyhogy mikor elindult az érsek, egy hosszú tábornak látszott a menet. Sötét porfelhő kelt a nyomában. Nem volt annak se vége, se hossza. Mintha egy ellenséget verő sereg volna; csak éppen, hogy páncél nem csillogott a leventéken, és hogy nehéz hadias sisakok nem fénylettck. (No iszen, csak az kellene még ebben a nagy melegben.) De a ragyogó köntösökből, gyémántos, gyöngyös könnyed mentékből, melyek százféle színben úsztak a szemkápráztató óriás képben, tíz királylakodalom kitellett volna. Az aranylencsés kantárok vígan csörögnek a lovakon, a piros-fehér-zöld selyemzászlók, ez ott a hollóval, az ott a szűz Máriával, méltóságteljesen kígyóznak, röpködnek a levegőben, lovagok süvegén a sastollak kevélyen integetnek a rengő kcicsagtollaknak. ...De nini, itt van már Esztergom. Egyre jobban domborodik ki az érseki kastély tündöklő gót tornyaival, tündéri függőkertjeivel. Amott látszik már a fürdőház aranyozott búbos fedele is. (Istenem, istenem, de sok pénzt is vert bele ebbe az épületbe a megboldogult Vitéz János.) 171