Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

52. Tompa Mihály: A jós festő ( 1848 ) Esztergomban, Vitéz János körűi, Pártoskodó nagyok csoportja gyűl, Mátyás király ellen fuván követ; Hogy megfosszák trónjától, ha lehet. Zúgván, mint egy fészek mérges darázs, Éjfélkor szűnt meg a tanácskozás; S Vitéz, az érsek késő hajnalig Sötét gondok miatt nem alhatik. Elszendcrűlvén: homlokát hideg S álmát elűző kéz érinti meg. Felnéz: s fejénél, némán mereven, Sötét palástban áll egy idegen. Megborzad a pap és nem tudja mért? 'Ki vagy s mit kívánsz?' elfogulva kérd; •Festő... munkát!» — amaz mond szárazan, S Vitéz csodásan felizgatva van. 'Jól van! fesd e terem falára itt, E nemzet eddig élt királyait: Szent-Istvánt, Pétert, éltök rendiben, — Hogy Mátyás álljon a végső helyen!' Rövid nap múlva a nagy munka kész, És a műkincsen elbámul Vitéz... A festő megy és mond:» Isten veled! Jól megtekintsd a végső képeket!» Titkos tanács volt újra éjszaka, Ébren már csak az érsek van maga: Kezében lámpa... és Mátyás király Képénél, szótlanul sokáig áll... 165