Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

Kázmér becsülettel megvallva, hogy a magyarok gonoszságukban hívták be őt, hírvivők útján titkon tárgyalásba bocsátkozik a királlyal s eléri, hogy késő éjjel eltávozhassák és bizton Lengyelországba visszatérhessen. ígéri, hogy az országgal ezután sohasem fog hadakozni. Ezt esküvel is megerősíti. Néhány nap múlva, megállapodás szerint, Kázmér hétszáz lovassal kiszökik s — mint mondják — megszakítatlan menetekben Lengyelországba visszatért. E nyárról semmi emlékezetre méltó cselekedetet sem hallottunk. Kiűzetvén az ellenség, a veszedelem elmúlt; a király visszatért Budára, s hozzáfogott sérelmeinek megbosszulásához. Látta ugyanis, ha mindig bosszulatlanul hagyja a legnagyobb bűncselekményeket, csak növeli a bűnösök vakmerőségét és becstelenségét, s uralma nem lesz tartós. Ezért, hogy a többieket a felségsértéstől elriassza, az esztergomi érseken kezdte. Futár útján igen fontos megbeszélés ürügyével Budára rendelte. Bár az érsek tudta, hogy utazása nem lesz veszélytelen, mégis bízott a király hitében, régi jóakaratában; önként Budára ment, nem gondolta, hogy a király részéről veszély fenyegeti. — Tudta, hogy nemcsak a király, de sokan mások is tudják, hogy a főurak ösztönzésére és főként unokaöccsének bújtogatására, bár méltóságával első, mégis utolsónak csatlakozott az összeesküvéshez. Midőn arról értesítette Kázmér az őt behívó főurakat, hogy hamarosan megérkezik Rákos mezejére, ahol a királyválasztó gyűléseket szokták tartani, s kérte őket, hogy megadott napra ott összegyűljenek, a főurak meghívására az érsek azt felelte, hogy utolsónak megy oda. így történt azután, hogy a többiek is lanyhábban vették a dolgot, s az összeesküvés lassanként szétbomlott. Tudta ezt a király, de a megtorlás minden jele nélkül mégsem mehetett el a dolog mellett; nem ment ki a fejéből, hogyan foganhatott meg a hitszegés éppen atyai barátjában, akit mindig atyjaként tisztelt. Midőn tehát az érsek Budára ért, megparancsolta, hogy tisztességgel tartsák vissza a palotában, s méltóságának megfelelően őrizzék. Azután titkon átszállították Visegrádra s néhány hónapig a királyi őrség vigyázott rá a várban. Az érsek hatalmas jótéteményeinek emléke, a saját vele született kegyessége s adott szavára való emlékezés azután mégis győzött Mátyásban. Meggondolta, mégsem fenyíthet meg nagy szentségű főpapokat anélkül, hogy aljas bűn ne hárulna rá is. Félt a kegyetlenkedéstől és ennek gyalázatától. Haragvásába beleunt; kibocsátotta őt börtönéből, visszahelyezte méltóságába és esztergomi várába. Némi katonaságot tett azonban mellé őrségül, hogy ne tudjon újból lázadozni ellene/.../ Latinból fordította: Geréb László 158