Esztergomi helikon

Tartalom - Helikoni látkép — az előhegy felől

Helikoni látkép — az Előhegy felől (1) A kép, amit gyerekfejjel alkottam magamnak Esztergomról, egy Benczúrfestmény színeiből szövődött. Vajk megkeresztelését láttam lelki szemeimmel; födetlen vállú, daliás ifjú térdelt, csillogó márványmedence előtt, gazdag ornátusú püspökök és díszruhás főurak gyűrűjében. /.../A valóságos, eleven Esztergomot hajóról pillantottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent királyi székhelyre vonulnék be. A bazilika magasból nyújtotta elibém keresztjét; az alkony aranyszőnyeget terített a hullámokon át a palotáig; fölötte széles ünnepi karzatot mímelt a Várhegy fennsíkja, ahol nagy pénzű s szenvedélyesen tervezgető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki. Igaz, hogy ez már nem az ősi Esztergom volt: nem a szent király középkori, legendás városa. Szent István palotája lent hallgatott a hegy belsejében, a földbe temetve; ami még látszott volna belőle, azt maguk az új terv építői földelték el, hogy egyenes és szabad térséget nyerjenek a középkorias zegzugok helyett. Annál szédítőbb arányokban állt ott a modern Főtemplom: méltó emlékműve /.../ Magyarországnak, s szimbóluma a Szent István-i eszmének! Egy magyar San Pictro, a hozzátartozó magyar Vatikánnal! Messziről uralkodott az egész tájékon, szinte nyomta a hegyet és a várost. (2) A Főtemplom fenn trónol, s gőgje szavait izeni a Dunával Pestnek; a Duna lustán viszi az izenetet: nem sietős! A hegyek csöppet sem kevesebb méltósággal viselik régiségüket, mint az a hét domb, amelyen Róma épült: Itt a magyar Róma! (1) Egy fejedelmi s pazarkodó „művárosban" jártam; szinte jólesett később fölfedeznem mellette a másik Esztergomot, a szegény és meghitt kisvárost. A két Esztergom alig ismeri egymást, noha térkép szerint szorosan összenőttek. Közvetlen a Várhegy mögött egy másik dombocska áll, éléről szép régi parasztkálvária néz farkasszemet a bazilikával. /.../ (2) /.../ ez talán igazabb történelem: putrik és kalibák egymásra zsúfolt nyája, mintha árvíz elől menekültek volna fel oda: szorongó tömeg, a zscllérnyomor kérlelhetetlen egyformasága minden korszakon át: ez a hegy nem változott! Itt nem építkeztek nagyra törő papok; itt a török hiába pusztított, ehhez a hegyhez még Kuckländernck, a máig emlegetett labanc vezérnek keze se nyúlt, pedig az mindenhez hozzányúlt Esztergomban. /.../ A Szent Ta13