Esztergomi helikon

Tartalom - IV. KÖZPONT – A HUMANIZMUS FÉNYKÖRÉBEN

mert soha cl nem hihetem, hogy Krisztus ok nélkül tette mindezt; ami sze­münkben eltért a helyestől, azt nem az isteni igazságtalanságnak, de a mi tu­datlanságunknak kell a rovására írni." Erre Giovanni Gatto a király beszédét mintegy rendezve pontról pontra el­ismételte, de mikor a kétely cáfolására és kimagyarázására került volna a sor, savanyú képet vágva bonyolult beszédbe fogott, azt állította, hogy az isteni ti­tok okát semmiképpen sem helyes firtatni: „Mert hogy miért tette Krisztus azt, hogy Pétert kitüntette, és jutalom nélkül hagyta Jánost, nem az emberi érte­lemre tartozik, ez túl van a teológia szellemén. Ezt a megfoghatatlan nehéz dolgot Krisztus magának tartotta fenn, és soha senki sem merte megkérdez­ni. Nemde a mi korunk is meg az ókor is hányat látott, akik ilyesmiket firtat­tak, és tévelygésbe estek? Amiért is kérem felségedet, ne hozza elő ezeket az isteni, kifürkészhetetlen dolgokat! Ugyanis tévelygések bilincsébe és hálójába ejthetnek." Mikor Mátyás király meghallotta Gatto ezen beszédét, így szólt: „Az, amit mi érintettünk, nem isteni titok, aminek ne volna meg a maga felfogható oka. Ez erkölcsi kérdés, és tapasztalt ember könnyen megértheti." Erre Gatto mé­regbe jött. „Ne írja nekem elő a teologizálás móriját, amelyet választoltam. Nincs olyan vakmerő ember, aki teológiai kérdésben velem szembeszállni mer­ne. Mert semmi sem ismeretlen — gondolom — előttem ebben az isteni tu­dományban. Minden könyvtárat átolvastam, és sohasem találtam megfejtést erre a kérdésre." Ekkor Mátyás király így szólt Gátlóhoz: „Nem sok teológiai könyvet olvastam, még egyebet sem sokat. Már gyer­mekkoromtól fogva a királyi méltóságra neveltettem, és sok mindenből csak keveset tanultam, inkább a haditudományt tettem valamiképpen magamévá. Mégis, úgy vélem, ennek a dolognak magyarázatát könnyen megtaláljuk." Gat­to türelmetlenül félbeszakítva a király beszédét így szólt: „Tegyen le erről, mi­vel megmondhatom, hogy ilyen nincs." Ekkor Mátyás király előhozatta Jeromos müvét, melyet Jovinianus ellen írt, ahol ezek a szavak vannak: .Azért választatott ki egy a tizenkettő közül, hogy fő állíttatván az egyház­szakadásra való alkalom elháríttassék. De miért nem választotta ki Jánost, aki szűz volt? Az életkora volt az oka: Péter lévén az idősebb, nehogy egy ifjú, majdnem gyermek kerüljön élemedett korú férfiak fölé, és nehogy a jó mes­ter (aki azt mondotta volt nekik: az én békémet adom nektek, az én békémet hagyom nektek! meg azt: aki közületek a legnagyobb akar lenni, legyen min­denki közül a legkisebb), és akinek el kellett távoztatni tanítványaitól minden viszálykodásra szolgáló ürügyet, az ifjú személyében, akit annyira szeretett, okot szolgáltasson az irigységre. Mint jól tudjuk, az egyháztörténelem nyilván azt tanítja, hogy akkor még gyermek volt János, hiszen egészen Trajanus ural­138

Next

/
Oldalképek
Tartalom