Esztergomi helikon

Tartalom - Nagyfalusi Tibor: Előszó

Hz a szerkezet, amely gyűjteményünk bármelyik kötetében a másik kettőt is megszólaltatja, — amelyben a történelem művekké formált üzenete mintegy végtelenített folyamat: megjelenítve múltba néző jövőt és jövőbelátó múltat — a helikonok mitoszi természetének is leginkább megfelel. így teljesül az időket egységbe fogó múzsái körtánc, a zárulva minden irányban kinyíló. Az Előhcgyről Babits „gazda-szeme" is ilyen rálátással növesztette kertjét „egész tájjá": európai Helikon-vidékké. Az írónak ez a szellemi „honfoglalása": a hegyi „szentély" — műhely, látóhely — felépítése jóval gyorsabban ment végbe, mint ahogy a megvásárolt parasztházikó lakályos nyaralóvá bővült; majd — a gazdátlanság hosszú kriptacsendjéből feltámadva — emlékhellyé intézményesült. A néhai gazdához legméltóbban ekkor úgy válhatott volna belőle múzeum, ha tartalmában Babits szellemi épületét is rekonstruálni igyekszik. Ha tehát nemzeti Helikonunk valóságos „musaion"-ja nyílik meg benne, amely magyarság — európaiság — egyetemesség babitsi, egyszersmind előhegyi változatát tárja fel. Ezt az átfogó, egybelátó szerkezeti tervet fogalmazta meg — először már 1955-ben, aztán 1960-ban, egy évvel az ünnepélyes megnyitás előtt — Zolnay László, helyi múzeumigazgató, mint a legelsők egyike, akik a házat és szellemét bezáró síri szikla megmozdításához kezdtek. ,/../ irodalmi emlékmúzeummá kell átalakítani Babits egykori nyaralóját. Zarándokhelye lehetne ez a házikó a magyar irodalom mind nagyobb számú tisztelőjének! /.../ itt mutathatnánk be Móricz Zsigmond itteni emlékeit is /.../ Marcus Aurelius Vallomásaitól Babits életművéig hatalmas ívelésben szemlélhetnénk itt a haladó gondolat 2000 éves útját." így Zolnay, — akinek a babitsi szellemiséghez leghűbb elképzelése végülis mindeddig nem valósult meg. Szövegében a kiemelések az idézőtől valók, hangsúlyozandó, hogy gyűjteményünk szerkesztői szintén c terv szerint munkálkodtak: Babits utóéletében mégiscsak megnyílhasson végre az a „musaion", amit ő maga esztergomi-előhegyi ihletésű verseiben, publicisztikájában felépített. I la csupán lapozhatóan is, de épp ezért még nyitottabb hozzáférhetőséggel, mint az épületben-múzeumok. Iis hasonlóan nyitott szerkesztésű „kiállítási" körképpel, mint amilyet az esztergomi I Iclikon-vidékről a babitsi szemlélet rajzol. Nem dicsfényesen büszke „művárosl", műcsarnokot, amelyben halott a múlt lelke, — hanem tájat, amelyben termékenyen él, működik. Babits szavaival: földet, „amibe vetni és ültetni lehet..." Teljes panorámát — az Hlőhegy felől megnyitott nézetben. Ahogy ezen az előszón, — szerkesztői törekvéseinken, mindhárom kötetünkön is: Babits szeme. Ez a tekintet egyszerre lát múltat és jövőt —Egyként yWewvalónak Nyitottsága — köteteink számára alapvetés — a legújabb honfoglalónak is otthonos „helikoni" birtoklást „törvényesít". Ahogy 1921-ben sajátmagának: 11