Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

Miután érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki, a sok dicséret és erény között vendégszeretetével mintegy második Ábrahám patriarcha tűnt föl. Ezért a magános barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg, hogy a vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék föl. Annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran fölkereste őket, ott ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve kínálták neki a vigasztalás édes és bőséges mézét. És mert kiváltképpen a jogban volt jártas, ezt olvasta: XII. g. 1. Akinek Isten az osztályrésze, nem kell annak mással törődnie, csak az Istennel, nehogy más eltartásának a terhe akadály legyen. Ettől menekül igazán a pap. Aki Istennek akar szolgálni, a családról való lemondással önmagát tagadja meg. Ezért elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyont, önmagát és övéit, hogy nagy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson. (6.) ÖZSÉB TESTVÉR ÉLETÉNEK FOLYTATÁSA A MAGÁNYBAN Vad vandál nép ekkor tört ránk, Pannoniára, S erdei barlangban elvonid élni Özséb. És így a szent férfiút, Özsébet az isteni szeretet csodálatos módon megsebesítette, és a szeretet kötelékét, mely őt legyőzte, nem volt képes elrejteni, hanem néhány ismerőse és az erények virágaival díszített, vallásos lelkülettől hevített barátja előtt fölfedte. Ezek annyira fölbuzdultak tervén,hogy gazdagságukat elfelejtve, mindenüket hiábavaló szemétnek tekintették, s Krisztust akarták megnyerni. Elhatározták, hogy vele mennek, és együtt laknak. Amikor szüleik, barátaik és rokonaik erről a tervről értesültek, bizalmas rábeszélésekkel, jutalmakkal, tanácsokkal és nyájas suttogással igyekeztek szándékuktól eltántorítani őket. A kísértő ördög is kényelmet és gyönyört ígérve le akarta beszélni őket a kemény életről. Ámde Özséb már az isteni kegyelemtől megerősödött, amikor Istenhez könyörgött értük, állhatatosan böjtölt, zsoltározott és imádkozott, majd az örök élet édességéről beszélt nekik. így elérte, hogy akik az Úr félelméből elsőnek készek voltak elhagyni a világot, most már az isteni szeretetben gyönyörködve, az Úr szegény keresztjét szerényen követték volna azonnal és késedelem nélkül, hacsak a hitetlen tatárok háborúja nem akadályozta volna meg őket. Fájdalom, ez kétségtelenül az emberiség ellenségének a sugallatára következett be. 116