Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

A várost körös-körül a palánkokkal egymagasságú rőzsefal övezte, mely mögött már föl voltak állítva a hajítógépek alkotmányai, s mint a hangyák, nyüzsögtek körülöttük gyalogosan a mongolok, halomba rakva mellettük súlyos lövedékeket, amikről innen nem lehet megállapítani, hogy mik tulajdonképpen. Az első napsugár fölvillanására aztán megindult az ostrom, és Simonék tétlenül nézhették végig az egészet. Nekik nem volt dolguk, mert a várhoz egy lépést nem közeledett az ostromgyűrű, segíteni pedig semmit sem segíthettek. De láthatták és hallgatták, hogy sűrűn röpített nehéz kövek záporától miként porzik és döng a palánk, s hogy menekülnek fejüket vesztve el róla a védők, akik bizonyára rohamot vártak, s erre a meglepetésre nem tudják, mitévők legyenek. Hiszen dárdát vetni, lőni nincs kire, a hajítógépek a távoli rőzscfalak mögül dolgoztak, kirohanni pedig lehetetlen, mert az ágak közül halomra nyilazhatják a közeledőket, mielőtt bármit árthatnának. Simon fogait csikorgatta mérgében. Többször is azon volt, hogy nem nézheti tovább, s áttörve a Hévíz-tónál álló láthatólag csekély őrséget, segítséget küld nekik, az ostromgépek mögött tétlenkedő s még rendezetlen sereg oldalába kapva. De Tűrje Tamás lecsitította: — Azt hiszem, erre is számít a ravasz. Rajtuk nem segíthetnél, bátyám, a kitörő csapat ott veszne, s mi csak oktalanul meggyengítenők a saját seregünket. — Jó, jó! Igazad van!... De hát itt tátsuk a szánkat s bámészkodjunk, amíg azok a gyávák ott elfutva a palánkról, megvárják, hogy a nyakukba dől minden...? — Nem tehetünk egyebet — intett sötéten Tamás, összeharapva száját. De legalább nem panaszkodhattak arról, hogy a mulatság egyhangú. Úgy látszik, a mongolok a kőhajigálást inkább ijesztésnek szánták, hogy elriasszák vele a védőket a falak pereméről. Egy-egy fatorony teteje beszakadt ugyan nagy recsegéssel, s a palánk külső fonadékáról darabokban omlott a tapasztás. De azt ők is jól tudták, hogy egykönnyen nem törik s dől ez a sok tekintetben kőnél is ellenállóbb, rugalmas palánk. Mikor látták, hogy alig mer mutatkozni valaki a peremen, s a fölhangzó zűrzavaros zsivaj hírt adott nekik arról az eszeveszett lótás-futásról, ami ott belül történik, a gyújtóbombákkal folytatták tovább, s a nagy cserépgömbök magas ívben szállva át a levegőn, lángot okádva puffantak szét a kaputornyokon. Ha valamelyik a palánkon belül csapott le, rémült sivatgás árulta el a hatását. 101