Esztergomi helikon

Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN

A vár és a város között, az összekötő úttól délnek két magaslat emelkedett: a várral szemben a Szent György-hegy, a város Szent Lőrinc-kapujával átellen­ben pedig, az összekötő és a budai út egybeszögellésénél a Szent Tamás-hegy. A kettőt szűk völgy választotta el egymástól, a Libád, melyen keresztül a Hé­víz-tóhoz nyílt a bejárás. A megegyezés úgy szólt, hogy ami a Libádtól a vár felé esik, arról az ispán tartozik gondoskodni. Ami pedig a város felé, arról a város elöljárósága. így került a Szent György-prépostság a várba, a Szent Ta­más-prépostság pedig a városba. A faluk népét közakarattal áthajtották a Dunán, nyugat felé, a Szentkirályi­réven, az Istenhegy környékére, kelet felé pedig Kakat-vára köré, a Garam partvidékére. A fegyverkovácsok faluján, mely a budai út mindkét oldalán hú­zódott, a Pártos-pataka mentén, egy kicsit össze is vesztek, mert ez a nép egy­formán elkelt ostrom idején a várban is, a városban is. Itt aztán maga a budai út lett a döntő, amiben kiegyeztek. Akik tőle jobbra laktak, a várba húzódtak föl, s a városnak a bal oldaliak maradtak. Történt még valami a városban, amin azonban cseppet sem búsult senki, sőt nagy gondtól szabadította meg a város urait. Mi történjék a Zsidókapu környékével? — ezen törték a fejüket már hetek óta. A városnak ebben a szög­letében árokkal elkülönítve, összevissza zsúfolt odúkban, többnyire rongyos faházak tömkelegében laktak a zsidók, a védelem munkájára használhatatlan nép, s a környékük mindenképpen megnehezíti a palánk védelmét is. Sokan azon voltak, hogy ki kell őket telepíteni a városból, a Dunán átköltöztetett fa­luk népe után, s az egész zsidónegyedet le kell rombolni, hogy tért nyerje­nek a védekezés számára. Különben is veszedelmes tűzfészek, kár volna meghagyni. A zsidók hamar neszét vették ezeknek a terveknek, de talán még inkább reszkettek az ostrom veszedelmétől, s a vének összedugták bölcs fejüket, éj­szakai titkos találkozáson, hogy mitévők legyenek? Az erőszakos kitelepítés és a házak lerombolása végzetes lett volna reájuk, az eldugdosott értékek miatt. Azokat pedig semmiképpen nem akarták enged­ni. így hát az osztrák herceghez fordultak titkos kérelemmel, hogy fogadja be őket, mindjárt tekintélyes összeget ajánlva föl neki. Aztán hogy a kedvező vá­laszt megkapták, okosan rendezve, apránként megszökdöstek batyuikkal Esz­tergomból. Inkább nekivágtak a télnek, s vállaltak fagyot, farkast, rablót, csakhogy elkerüljék azt, ami Esztergomban várt volna reájuk, ha nem a tatár­tól, akkor a városiaktól./.../ 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom