Esztergomi helikon
Tartalom - III. MENTSVÁR – HADAK ÁRNYÉKÁBAN
A vár és a város között, az összekötő úttól délnek két magaslat emelkedett: a várral szemben a Szent György-hegy, a város Szent Lőrinc-kapujával átellenben pedig, az összekötő és a budai út egybeszögellésénél a Szent Tamás-hegy. A kettőt szűk völgy választotta el egymástól, a Libád, melyen keresztül a Hévíz-tóhoz nyílt a bejárás. A megegyezés úgy szólt, hogy ami a Libádtól a vár felé esik, arról az ispán tartozik gondoskodni. Ami pedig a város felé, arról a város elöljárósága. így került a Szent György-prépostság a várba, a Szent Tamás-prépostság pedig a városba. A faluk népét közakarattal áthajtották a Dunán, nyugat felé, a Szentkirályiréven, az Istenhegy környékére, kelet felé pedig Kakat-vára köré, a Garam partvidékére. A fegyverkovácsok faluján, mely a budai út mindkét oldalán húzódott, a Pártos-pataka mentén, egy kicsit össze is vesztek, mert ez a nép egyformán elkelt ostrom idején a várban is, a városban is. Itt aztán maga a budai út lett a döntő, amiben kiegyeztek. Akik tőle jobbra laktak, a várba húzódtak föl, s a városnak a bal oldaliak maradtak. Történt még valami a városban, amin azonban cseppet sem búsult senki, sőt nagy gondtól szabadította meg a város urait. Mi történjék a Zsidókapu környékével? — ezen törték a fejüket már hetek óta. A városnak ebben a szögletében árokkal elkülönítve, összevissza zsúfolt odúkban, többnyire rongyos faházak tömkelegében laktak a zsidók, a védelem munkájára használhatatlan nép, s a környékük mindenképpen megnehezíti a palánk védelmét is. Sokan azon voltak, hogy ki kell őket telepíteni a városból, a Dunán átköltöztetett faluk népe után, s az egész zsidónegyedet le kell rombolni, hogy tért nyerjenek a védekezés számára. Különben is veszedelmes tűzfészek, kár volna meghagyni. A zsidók hamar neszét vették ezeknek a terveknek, de talán még inkább reszkettek az ostrom veszedelmétől, s a vének összedugták bölcs fejüket, éjszakai titkos találkozáson, hogy mitévők legyenek? Az erőszakos kitelepítés és a házak lerombolása végzetes lett volna reájuk, az eldugdosott értékek miatt. Azokat pedig semmiképpen nem akarták engedni. így hát az osztrák herceghez fordultak titkos kérelemmel, hogy fogadja be őket, mindjárt tekintélyes összeget ajánlva föl neki. Aztán hogy a kedvező választ megkapták, okosan rendezve, apránként megszökdöstek batyuikkal Esztergomból. Inkább nekivágtak a télnek, s vállaltak fagyot, farkast, rablót, csakhogy elkerüljék azt, ami Esztergomban várt volna reájuk, ha nem a tatártól, akkor a városiaktól./.../ 96