Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Adalékok Esztergammegye és vidékének legrégibb történetéhez. Dr. Wertner Mórtól - 2. III. Benedek esztergami érsek nemzetsége

82 nyos erdőrész határjárásának megtörténtéről bizonyságlevelet ad, kiemeli, hogy az ügy megvizsgálására hivét, a Leurenthe nb. Dedálust a veszprémmegyei káptalanhoz küldte, ki onnan viszszajövén neki jelentést tett; *) Dedalus tehát állandóan Zalamegyében tartózkodott. Ezután sokáig nem akadunk ily nevü zalamegyei emberre. Csak 1251-ben olvassuk, hogy Ety fia Pál országbíró és Zalamegye főispánja a palkonyai föld bizonyos részét Román és Pózsa királyi szolgáknak határjelekkel elkülönítette és az ügy lebonyolításával Andornok pristaldust, Dedalus megyei őrnagyot és Haldohai századost megbízta. Ez utóbbira még 1256-ban is akadunk, 2) míg Dedalus nyomát sokára elvesztjük. 1273. május 12-től azonban 1274. deczember 2-ig találkozunk Dedalus Zalamegye főispánjával és miután később már mindig más nevü főispánokkal találkozunk, feltehető, hogy nem sokára 1274 után meghalt. Maradtak-e utódai? nem tudjuk; 1299-ben említi a keresztesek székesfehérvári konventje, hogy Dedalus fia István a Somogymegyében lévő lullai erdejét azelőtt Kilián székesfehérvári polgárnak eladta;

8) ebből ugyan nem mondhatjuk biztossággal, hogy ez esetben Dedalus zalamegyei főispánnal van dolgunk, de miután Lulla Torvaj szomszédságában fekszik, valószínűnek tartjuk, hogy ez István Dedál főispánnak a fia. Miután Lőrente nb. Dedál 1236-ban Zalamegyében pristaldus, 1251-ben egy Dedál, a zalamegyei őrség parancsnoka, Román és Pózsa számára határjárást eszközöl és egy Dedál mint Zalamegye főispánja ugyanazon Román és Pózsa számára 1274. április 8-án és 26-án a Palkonyával szomszédos Szegföldet statuálja, 4) bátran kimondhatjuk, hogy az 1273-tól 1274-ig szereplő Dedál zalamegyei főispán az 1236. évi Lőrente nb. Dedállal azonos. A mi pedig a Wenzel IX. 158. old. olvasható okiratot illeti, mely szerint ő még 1276-ban is Zalamegye főispánja, ki kell emelnem, hogy mindamellett, hogy az országos levéltárban DL. 957. szám alatt őrzött eredetijével teljesen egybehangzó, 5) kel') Hazai okmánytár VI. 34. 2) Hazai okmánytár VII. 42. 59. 3) Wenzel XII. 652 4) Hazai okmánytár VII. 147. 6) A mint ezt dr. Pauler Gyula főlevéltárnok ur szives volt velem közölni.