Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

36 Nagyobb gondot okozott az összes kereszténységnek s így első sorban a pápáknak a szent-ferenc-rendiek tömött soraiban kitört viszálykodás, az úgynevezett fratricelli kérdés, mely hogy nálunk is mélyebb sebeket nem ejtett, történetíróink főleg Boleszló érsek érdemeül tudják be. *) Talán szívesen veszik t. olvasóink, ha röviden fölélesztjük emiékezetökben ezen ügyet, mely nagy veszedelmet hozott a kereszténységre, amelytől azonban Boleszló érsek ébersége meg óvta hazánkat. 2) Már egy század óta virágzott a szent Ferenc szerzete anélkül, hogy a vallásos buzgalom, mely megalapította, ellanyhult volna. Nagy érdemeket szerzett a kereszténység körül és nagy dicsőséggel környezte az egyházat. A ferenciek buzgósága túlszárnyalta vetekedő társaik, a szent Domokos fiaiét is. Jeles tudósok keltek ki közülök és jeles szentek tündököltek rendjeikben, köztök szent Lajos püspök, árpádházi Mária királyné fia, I. Károly magyar király nagybátyja. Irigyeik is támadtak, kik szent Ferenc szabályait gáncsolták állítván, hogy azok képtelenséget tartalmaznak, mire III. Miklós pápa indíttatva érezte magát kijelenteni, hogy a minoriták (szent ferencrendiek) az evangelium szerint élnek, midőn az engedelmesség, tisztaság és szegénység fogadalmát oly mértékben megtartják, hogy se házuk, se földjök, sem egyéb vagyonuk nincsen. Mert az önkétes, Istenért való lemondás minden, ugy személyi mint közös vagyonról érdemes és szent dolog. Jézus Krisztus oktatott erre úgy szóval, mint példájával, és az apostolok ebben isteni mesteröket követték. Nem képtelenség tehát, ha szent Ferenc fiai is ekképpen élnek; az isteni gondviselésre hagyják magokat, jóllehet meg nem vetik az emberi okosság által előirt segédeszközöket sem. 3) A sz. Ferenc szabályainak ezen velős magyarázata elnémította ugyan a fogadatlan kritikusokat, de magában a szerzet') „Boleslaus família diui Dominici adiutus sedulitate incredibili malum in tempore opressit." Schmitth, i. h. 175. — és a Memória Basilicae Strigon. 69. lapján : „Fratricellos, in omnem libidinem effusos, coercuit." 2) Teszszük ezt két jeles 'író: He/ele (Conciliengeschiche VI. köt.) és Cliristophe (Gesch. Papstthumes wáhrend des XIV. Jhderts I. köt.) nyomán ott hol az eredeti kútfőre, IVading-ra (Annál. Minorum) és Raynald-ra (Annál cccl.) nem hivatkozunk. 8) „Exiit, qui seminat" in sexto Decretalium, tit. XII. de verb. signif c. III.