Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

33 Ezen egyesség értelmében, mely tudtomra az első a maga nemében, az elefánti házas jobbágyok mindegyike a plébánosnak évenkint egy félszapu búzát és egy csibét tartozott adni. A menyasszony eljegyzésekor egy keszkenőt vagy tizenkét dénárt ; aki más faluba vitte menyasszonyát szintén 12 dénárt fizetett. A házasságkötéskor vagyis egybekeléskor 104 dénárt; aki pedig vadházasságot kötött, az tizenkét pensát tartozott fizetni. A keresztelés stolája egy kalács (torta kenyeret is jelenthet) s egy csibe ; a törvénytelen gyermek után 104 dénár volt. A temetési fizetség a harangozásért egy dénár, a zsoltár olvasásért tizenkét dénár, a vigiliáért ugyanannyi, a hetedik, harminczadik napon és az évfordulatkor, az emlékkő vagy fejfa fölállításakor (mondott miseért) kijárt két kalács, egy csibe, egy sajt, egy lepény (placenta) s egy kancsó sör. — Ha a község valamely szent tiszteletére (mondjuk: búcsúkor) közös nagy ebédet adott: a papot ez alkalomból megillette a leölt marha bőre, a hús negyedrésze s egy abrosz. Ha az ebéd kisebbszerü volt, be kellett érnie 60 dénárral. A klerikusoknak vagyis kispapoknak, kik ez időben az egyházfiak dolgát végezték, azaz segédkeztek az istentisztelet körül, a hitelemzés és keresztelés alkalmával egy-egy dénár jutott. Ezen fölül kikötötte az elefánti lelkész, hogy akár patrónusai, akár hívei ezen egyességet pörrel támadnák meg, a pör megindítása előtt egy márkát fizetni, aztán pedig huszonötöd magukkal a paplak elé járulni, s ott a lelkészt megkövetni tartoznak. *) Az előadottak után nem csodálkozhatunk azon, hogy az idegenből behívott vendégnépek megtelepedésüknek szinte első föltételéül szabták a „szabad egyházat", azaz a jogot, hogy önmagoknak templomot építhessenek, plébánost választhassanak, ki közetlen a püspök fönhatósága alatt álljon; a plébánosnak föntartására fizettek ugj'an tizedet, de — ugy látszik — csak mérsékelten s ezzel az úgynevezett kegyúr, főesperes és alesperes zaklatásától mentek valának, mint ezt Boleszló érsek Visegrádon, 1324. november 8-án kelt leveléből látjuk, melylyel elődje, Fülöp esztergami érsek rendelkezését Dancs, a híres zólyomi főispán kértére, a liptómegyei Lipcse (ma Német-Lipcse) község érdekében átírta és megerősítette. l) Anjouk. Okmt. II, 12. 2