Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1899. évről

1 Öl Sajónál történt szerencsétlen ütközet után Esztergom városát végső veszedelem fenyegette. A tatárok az esztergomi sziklavárat eredménytelenül ostromolták ugyan; a spanyol származású Simon hős katonái az ellenséget visszaűzték, s igy a vár földét nem fertőzteté meg a tatárok lábnyoma: de magára a városra nézve rettenetes nap volt ez, Esztergom legsiralmasabb napjainak egyike. A felbőszült tatárok a kőfallal és árokkal erősített várost megrohanván, raboltak és pusztítottak, a lakosokat irgalom nélkül öldösték; a szívtelen vezér nem kegyelmezett azon 300 előkelő nőnek sem, a kik ékszereik és drágaságaik átadása mellett életökért esedeztek; végre az egész várost fölgyújtották s azt tökéletesen földúlták. Az embertelen ellenség elvonulása után IV. Béla mindent elkövetett, hogy a város előbbi jólétét ismét visszanyerje ; ugyanerre törekedett Vancha István érsek is: de ez többé nem sikerült. Esztergom megszűnt királyi székhely lenni. A királyi palotát már előbb, 1198-ban Imre király Jób érseknek adományozta; maga a vár pedig, a melyhez volt kötve mindenkor a város és megye sorsa, 1256-ban jutott az érsekség birtokába. S valamint a megelőző időkben a királyok kegyeinek köszönhette Esztergom föllendülését, ugy most az érsekek jóindulata és bőkezűsége folytán indult második virágzásnak. A városnak részint lakosokkal való betelepítése- és erődítésével, részint díszesebb épületek emelésével kiválóbb érdemeket szereztek maguknak: Vancha István, Telegdy Csanád, Kanizsay János, Széchy Dénes érsekek. De valamennyi között az első helyet foglalja el Vitéz János. Ez a nagyműveltségű és kiváló műizléssel bíró főpap gyönyörű helylyé varázsolta a várat. Uj erődítéseket és érseki palotát emelt, a sz. Istvántól sz. Adalbert püspök tiszteletére épített basilikát nagyszerűen átalakította; a hegy oldalán függő kertet, növényházakat, sétahelyet, fürdőket létesített; csillagvizsgáló tornyot épített; gazdag könyv- és képtárt állított föl. A század leghíresebb tudósai és művészei messze földről eljöttek a nagyszellemü főpaphoz, a kit Mátyás király is többször fölkeresett palotájában. A megye és város egyik legszebb korszaka volt ez, a melyben jelentékeny szerepe volt Bakács Tamás érseknek is. Egyéb alkotásain kívül ő építette 1507-ben azt a remek kápolnát, a mely úgyszólván egyedül maradt meg a régi idők építkezéseiből s ma is egyik nevezetessége a basilikának. U