Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve
Az Esztergom-vidéki Rég. és Tört. Társulat 1900. márczius 4-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyve
149 Tisztelt (gyülekezet! Szeretett hazánk városai közt nincs egy is, melynek oly jelentékeny története volna, mint Esztergámnak, szent István apostoli királyunk szülő városának, az ország fővárosának az Árpádok korszakában, az érsekek székhelyének. Ha végig forgatjuk a magyar történelemnek akár aranymetszetű fényes, akár a legnemesebb honfi-vérrel megírt szomorú lapjait, Esztergamot minden lapon ott találjuk. Esztergámban — mondhatnók — minden kőnek, minden rögnek megvan a maga története. Épp ezért bátorkodtam többszörösen fölkérni az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat mélyen tisztelt tagjait, hogy segítsenek összegyűjteni az anyagot, melyből idővel városunk és vidékünk történetének nagyszerű és pompás csarnoka fölépülhet. Nincs tollforgató, írástudó ember, ki közre ne működhetnék e czélra, még ha egyébre nem vállalkozik is, mint hogy összeírja határunk dűlői neveit, melyekben nem ritkán történeti vonatkozásokat találunk, vagy a melyek régibb okirataink megértésére vezetnek. Hiszem, hogy találkoztak is már, kiknél szavam nem hangzott el a pusztában; kik megszívelvén, hogy a mely nép nem becsüli meg történetét, az nem becsüli önmagát, s a község, melynek nincs története, szegényebb a koldusnál: már meg is kezdették a gyűjtés nehéz és fárasztó munkáját, melynek eredményével meg fognak lepni bennünket és saját nevöket megörökíteni. Követendő szép példát mutatott erre ngs Baranya-Nádasdi dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos és városi ny. főorvos ur, mélyen tisztelt tagtársunk, ki ötven évi fáradhatatlan munkásságának dús eredményeit mutatta be azon terjedelmes, 456 lapot kitevő müvében, melyben Esztergammegye és környéke flóráját a szaktudós közönség hangos és őszinte ovációi közt bemutatta. Előttem fekszik az okirat, melylyel a legkompetensebb fórum, a magyar királyi Természettudományi Társulat növénytani szakosztálya üdvözölte tudományos kis körünk nagyérdemű nesztorát jeles müve megjelenése alkalmából. Kiváló szerencsém nek tartom, hogy ezen levelet egész terjedelmében fölolvashatom ;