Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve
Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól
86 dik a németek iránt való előszeretetéről és az olaszok iránt való ellenszenvéről. Ennek, elbeszélése ama részében is nyomatékosan ad kifejezést, melyben Esztergom vára elfoglalása után történteket irja le. Itt élénk színekkel ecseteli, mit .kellett a német katonáknak — den deutschen Knechten —- tűrniük kivált az alatomos olaszoktól. Többek közt ezeket mondja ; Ismeretlen mi okból történt az, hogy míg a törökök az piaszoknak kenyeret bort és más élelmiszert bőségben nyújtottak, hozzájok szállítottak, de sőt magok a taliánok szabadon minden nehézség nélkül hozhattak maguknak,' addig a német legénységnek semmit sem nyújtottak, pedig ezeknek juttatták mindenült a több és nehezebb munkát. Azon esetben, ha már volt is valami élelem a németek számára rendelve, azt az olaszok magok számára foglalták le, úgy hogy nagy nehezen a németeknek csak csupán kenyér jutott. Azt vélik a német katonák, hogy eme bánásmódnak nem más az oka, mint az olaszok árulkodása. Az olaszok nyiltan, úgy hogy bárki is hallhatta, azt mondták a törököknek: A németeknek semmit sem adjanak, mert ha ezek a németek nem lettek volna benn Esztergom várában, az olaszok nekik a várt, mindjárt átadták volna, anélkül, hogy török részről bármely veszteségnek kellett volna történnie. Azt is gyanúsnak tartották a német katonák, hogy Lascan és Salamanca megparancsolták nekik, vigyék magok előtt azt a pálczát, a melyre ezek valamely irást erősítettek, mintha ezzel őket megszégyeniteni kívánták volna. Az átadási feltételek között ugyanis meg volt engedve, hogy zászlóikkal, fegyvereikkel vonulhatnak el, most pedig ezek helyett azt a szégyent kell türniök, hogy papiros lapot pálczára tűzve zászló gyanánt vigyenek magok előtt és ugy vonuljanak a Dunához, hogy átszállitassanak Kokernre (Kakadra). Abban az egy emlékezetes kedvezményben mégis részesültek, hogy midőn Szulejman a vár megtekintésére lovagolt, őt aranyos öltözetében láthatták. Ezt pedig valami rendkívüli szerencsének tarthatták, annál is inkább, mert még a müzülmánok is nagy szerencséjüknek becsülhetik, ha padisáhjokat szemlélhetik. A vár és környékének tisztogatása és a tömérdek holtnak eltemetése körül végzett fáradságos munka után már most ut- "*> nak indíttattak e valóban gyászvitézek. De még az utolsó perczekben is — mondja Stella •— daczára Szulejman kegyelmező parancsának a törökök felette kegyetlenkedtek vélök. A nőket férjeiktől elragadták, erőszakot követtek el rajtok és a kik el-