Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

81 tek, kérdezték tőlük, hogy miért harczoltak ennyi ideig ? Mire azt felelték. „Még 3000 embernek kellett volna hozzánk érkezni, de félelmökben nem jöttek el. Ha azok megérkeznek, még erősebbek lettünk volna. Mivel láttuk, hogy már nem jönnek, azért átadtuk nektek a várost." A várnak két parancsnoka jelenlétében elkészült a török oklevél, melyben a . kötött szerződésnek értelmében az ostromlottaknak szabad eltávozás és holmioknak elvitele meg volt engedve, Szinán csausz tovább így beszél: „Ezután a világvédő padisah ő felsége embereket küldött be e gyaurokkal együtt, meghagyván nekik, hogy a vár kulcsait adják át ezeknek." Laskánnak a vár átadását kihirdető szavainak hatása alatt még a várbeli katonaság bizonytalanságban remegett midőn Halis — Szinán szerént a második vezér Rusztem pasa, —örvendetes arczczal, a táborban végbement átadás következtében a vár kapujának megnyitását parancsolta. Lascan azt tüstént kinyittatta és a kulcsokat neki átadta. Erre a janicsárok *) Ha egybevetjük, amit Jovius mond Halisról, azzal amit Szinán csausz beszél Rusztemról, akkor evidens előttünk, hogy Halis, voltakép Ali janicsár aga helyett itt nem mást, mint Ruszteniet kell értenünk. Ez született horvát, még a mindenható Ibrahim idejében, midőn Szulejmán a mohácsi hadjáratból viszszatért főfegyvervivőből főlovászmesterré és csakhamar Diabekr helytartójává lőn. Ügyes hadvezér, de nem tudományosan művelt férliu. Midőn mint anatoli beglerbég nászünnepét tartották 1539. nov. 26-án Szuleimán leányával, Mihrmahhal (naphold) ugyanakkor a padisah két fiának Bajeszid és Dsihangirnak körülmetéltetés ünnepét is tartották oly pompával, hogy az európai fejedelmek, a francziai, velenczci, Ferdinánd és Szápolya János követei álmélkodtak a 14 napig tartó legváltozatosabb mesés fényűzésen. (Hammer i. m. II. 159.) Rusztem pasának 1541-ben a mohácsi mezőn tartott táborozás alkalmával második vezérré történt előléptetéséhez borzasztó emlék fűződik. Mig a Dunán temérdek holttest úszott le a Budavára szerencsétlen vívásától, addig ugyancsak Budáról Mohammed pasa mintegy 3000 keresztényt küldött rablánczon, kiket Szulejmán mind lefejeztetett. (Török Történeti írók II. 108.) Rusztém mint a török birodalom második Aszafja működött az 1543. hadjáratban Esztergom vívásánál. Nem annyira neje, mint inkább anyósa, a muszka születésü Churrem kegyéből és hatalmából 1544-ben a birodalom legmagasabb hivatalát, a nagyvezéri méltóságot nyerte el. (Hammer i. m. II. 197.) Határtalan volt benne a kincs vágy, amire Esztergomban is nyilt neki elég alkalom. Valóban bámulatra méltó sok kincset és vagyont birt összegyűjteni. Halála után, mely 1561-ben vizkórság következtében történt, kincsei a császári kincstárban külön teremben helyeztettek el,, melyre e felirat alkalmaztatott; „Rusztem szorgalmával gyűjtött kincs." (U. o. 276.) 6