Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Demeter bíboros, esztergami érsek. Pór Antaltól

6 binálunk, ha fölveszszük, hogy e legutóbb nevezett, Keresztély Ágost szász herceg festette e képeket, kiválogatván a régibb érsekek közül a bíborosokat, Forgách Ferenctől pedig elődjeit. Hogy kihagyta közülök küzetlen elődjeit: Kollonichot és Szé­chenyi Györgyöt, az érthető, ha ugyan Kollonichot nem később tüntették el az Esztergám vármegyei hazafias karok és rendek. Hogy honnét vétettek e másolatok? Arra kész a válasz: az érseki palotából, melyben kétség kivül a legtöbb érseknek meg volt az arcképe. Hogy e másolatok eléggé hívek, azt hoz- . f závethetjük a képekről, melyeket hűség tekintetében megbírálni módunkban van ; milyenek a Bakócz, Oláh, Forgách, Pázmány, Lósy, Lippay, Szelepcsényi és Keresztély Ágost arcképei. Még azon kérdés is fölmerülhet: hogyan esett, hogy míg a vármegye házában az arcképek némelyei megőriztettek, a prímási palotában vagy egyebütt (káptalanban, papnöveldében) azoknak nyomuk veszett ? Erre többféle válasz adható. Legin­kább valószínű azonban, hogy a legrégibb arcképek, így De­meteré is, fára (táblára, mint az időben mondák) valának festve ; a fa elrepedezett, a kép eléktelenedett, e miatt a lomtárba, a padlásra került, s onnét végre elkallódott. Ez vélemény csupán. Tény azonban, hogy Esztergám vármegye székháza legbecsesb gyűjteménye örökös főispánjai, az esztergami érsekek arcképeinek. * * * Ez alkalomból néhány adatot kívánok Demeter bíborosról följegyezni oly modorban, mint azokat eddigelé beszereztem és részben földolgoztam, hogy tisztelt tagtársainkat, kik Esztergám monográfiája egyes részleteit kikutatni és földolgozni igérkezé­nek, mintegy történeti műhelyembe vezessem, és nekik néminemű — amilyen tőlem éppen telik — gyakorlati útmutatást adjak. Legelőbb is, hogy ne vakoskodjam, hanem mások munká­ját hasznomra fordítsam, átnéztem azon műveket, melyek Deme­terről szakszerűen értekeznek. Ilyenek, Sclimith Miklós, ki Deme­terről mint esztergami érsekről röviden, de — mint utóbb meg­győződtem — elég alaposan tárgyal. 1) E cimű művében : Archi Episcopi Strigonienses comptndio dati a P. JVi­colao Schmitth e soeictate Jesu. Nagy-Szombat, 1758. I köt. 204—212. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom