Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

42 melyet Salmáry Adrián, Körmendy és Alvinczy János Esztergomban a vár átadása után szerkesztettek és írtak alá. Ezen emlékiratot azután Pozsonyban átnézték, módosították és Várday Pál érseknek átadták. Aki pedig azt, a vallatásnál való használatra a pozsonyi káptalanhoz áttette. Az emlékirat önmaga is igen érdekes, azért azt egész terjedelmében közlöm: „Emlékirat. A német katonák, névleg a várnak kapitánya a ki utólagosan ide küldetett, magokat hűségesen viselték, készen voltak a vár védelmeért harczolni halálig és készek voltak mindnyájan az elsőtől az utolsóig meghalni. As olasz kapitányok ellenben és az olasz katonák, az ellenségnek első rohama után magok közt elégedettlenkedni kezdtek és nyíltan hangoztatták: Az ellenség ereje nagy, ők pedig arra nem képesek, hogy az ellenségnek ily hatalma ellen a várt sokáig oltalmazzák és védjék, hanem azt át kell adni, nehogy abban marhaként levágassanak. A vélemény azt tartja, hogy az ilyen beszédeket a nevezett kapitányok alattomban terjesztettek. Midőn e kapitányok a katonáknak ilynemű beszédét halották, nemcsak hogy az ilyeneket terjesztőket meg nem büntették, mint azt megérdemelték volna, hanem ők ép semkit sem buzdítottak reá, hogy a vár oltalmazásában állhatatosan kitartson. De mi több, az átadásba azonnal beleegyeztek. Történt légyen ez akár szándékosan, már előbb megfontolt terv szerint, vagy pedig az ellenségtől való félelemből megrémülve és elcsüggedve. Midőn a német katonák és ezek kapitányai megtudták Lascan és a többieknek szándokát, kérték őket, ne sülyedjenek ily borzasztó vétség elkövetésébe. Ne adják át ezt az igen jól megerősített várat a keresztény név ellensége hatalmába, hanem harczoljanak egész a halálig ! Ha ama helyet, a melyben vannak gyöngébbnek és veszedelmesebbnek tartják, készek ők ezen állást elfoglalni és átengedik az erősebb helyet az olaszoknak és a gyöngébbet majd a halálig megvédik. Mindennek daczára a kapitányok a vár átadásában határozott szándékukban megmaradtak. Sbardellat Ágoston tanácsára és közreműködésével, — aki magát beavatta minden tanácskozásukba és tárgyalásukba — megirt leveleket nyilakra erősítettek és kilőttek, melyekkel figyelmeztették az ellenséget, hogy ha a várat bevenni kivánja, először is a vízitornyot foglalja el, a