Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Titkári jelentés

125 hazánkban a római régészettel való foglalkozás ; mert ebből a korszakból őrizte meg az anyaföld a legtöbb és legszebb emlékeket. És habár vidékünkön, a hajdani Pannoniában, szoros értelemben vett műremekekre nem számíthatunk, kutatásainktól irodalmi, művészeti vagy anyagi kincseket nem várhatunk; mégis a római nyilvános és magán életnek, a házi és iparczikkeknek annyi nyomára akadunk, hogy az így nyert eredmény is bőven kárpótolja a fáradságot és áldozatot. Az itt lakott rómaiak köz- és vallásos életéről, közigazgatásáról vajmi keveset tudnánk, ha a régész a felkutatott vagy felfedezett érmeket, dísztárgyakat, fegyvereket, házi eszközöket s feliratos emlékeket össze nem gyüjtené, fenn nem tartaná, hogy azután a későbbi esetleges leletek után összehasonlítás és egybevetés utján a múltnak minél kielégítőbb és teljesebb képét nyerhesse. Midőn a régész kutat, gyűjt, fentart s a talált anyagot osztályozza, tudományosan feldolgozza, levonja belőle a nyújtott tanúságot: fáradságos és nagy áldozattal járó munkát végez ugyan, de ez a munka a mily háladatos, ép oly élvezetet nyújtó. A munka díja az elért haszon, mely közvetetlen magára a tudományra, közvetve pedig az egész emberiség művelődésére háramlik. Igen ! mert a régészet egyrészt a történelemnek tesz megbecsülhetetlen szolgálatot, midőn a mult homályos vagy kétséges részeit földeríti, kiegészíti, kellően megvilágosítja; másrészt mélyen belevág a közönséges életbe is, nem megvetendő szolgálatot tesz a közművelődésnek, terjeszti a fölvilágosodoltságot, nemesíti a kedélyt, tanítja a jó ízlést. A régi kornak megmentett építészeti műemlékei, remek épületei, életet lehelő szobrai, a falfestmények élénk szinei és rajzai méltán bámulatot keltenek az utazókban s fejlesztik szép iránt való érzéküket; festők, építők és szobrászok tanulmányozzák s alkalmilag utánozzák azokat. A régészeti tudományok virágzása óta indult fejlődésnek a mi képzőművészetünk is; azóta nyerik vissza régi fényüket nevezetesebb templomaink és emelkednek nagyszerű épületeink, azóta állítanak szobrokat jeleseinknek, azóta remekelnek festőművészeink. A régiek iparczikkei, házi eszközei emberi kézzel készültek. Ezek a készítmények, mint az emberi szellem műveltségének, szorgalmának, leleményességének tanúbizonyságai, különféle változatban és nagyobb mennyiségben muzeumokban kiállítva, jótékony befolyással vannak a mai iparra. A haladásra