Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

Ki vadászim között volt, főb hivem o képem, El vesztéd előlem rontván tsuda képpen. Tudom károdat úgy soha nem kereste, Hogy ezt érdemiette volna tőled teste, Mint im történt szörnyű sebekben eleste. Véghetetlen atok szál rád sok nemzettől, Kik laknak Nap nyugtig kezdvén Nap kelettől, Cyiimöltsed rontatik kö essös fellegtől Márs ezeket hallván, fegyverben öltözék, Dárdája kezében Eghböl le érkezék, Az nap is azonban fölyhöben reytözék. Mondván bánatodot Dianna enyhítsd meg, Látod ezen az Nap mint háborodék meg, En szivem is mint Jégh úgy hűlt búmban meg. Az kit siratsz nem tsak téged szolgált tisztelt, De én hivem is volt es Zászlóm alatt élt, Szablyája élinek én köszörültem élt Ennek vitéz karja valamely felé tért, Ellene soc ember vagy megholt vagy ki tért, Megölte haragja ha kihoz közöl fért. Ennec ö Báttya is Vdvaromban lakott, Vitézséghöz mi kell mindent tudott látott Jelt arról éltében gyakran is mutatott Nem érdemlett ez föld illyen két fö szömélyt, Mert mindenikében magunc szömélye élt, Meghaladtác volt már ök az emberi tzélt. Közinkbe valóc ök Menny legyen ö házok Térien munkájoknak igy immár meg hasznok, S Ne bánnyfik hogy el jört földi szép halálok. Hogy penig ennyi nagy sok seb esék raytok, Kit az iffiabbikon szemeimmel látok, Azt se véld hogy volna ártalom vagy átok. Tudod földi vérből kell annak konyulni, Az ki Menyországot kezdi hágni ülni, S- Kellett nékiek is így ához készülni. Könnyebben hághattyák már Menyország uttyát, így nitván testeken nehéz verek uttyát, Botsátván véreknec ki testekből rúttyát. Phöbus .is érkezék kezdé el beszédét,