Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

Legyec feiérb hónai S-öróm mondásoddal Tölts bé az én fülemet. Elemítsd elmémet Külduén örömedet Ne szárazd ki velőmet, Tsontomból bánattal Ne nézz rám haraggal Mosd el inkább vétkemet. Teremts ismég bennem Teremtő Istenem Tiszta sziuet kegyessen, Fúdd belém is megint Hogy nagy szivem szerint Lelkem igazt szeressen, Engem romlott szegént Rosz érdemem szerént Haragod el ne vessen. Ne foszsz meg lelkedtöl Sőt idvösségemröl Mondgy örömet már nékem, Szentelő Lelkeddel Hadd epiillyen meg fel Mint az előtt bús lelkem, Hogy sok tévelyedtek Te hozzád térjenec Követvé bizván engem. Az kövér áldozat Jó kedvet nem hozhat Jól tudom Vram néked, Mertha az kellene Örömest tisztelne Bús fejem azzal téged, Töredelmességgel Buzgó könyörgéssel Beszellem azért néked. Imé ki áldoztam S- Te elődben hoztam Fene ötte sebemet,