Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

04 Véle semmi iót nem tett. Tonáb már soc iómot S kegyes szándékomot Nem méltó halasztanom, Sem 6 szegény feiét Kit ennyi soc kiny sért Több búual aggaztalnom, Sokat tűrt érőttem Láttam s meg értettem Kell már felmagaztalnom. Lachesist hiuatom S néki mayd meghagyom Hogy élete fonalát, Tovább ne ereszsze De gyengén elmesse Látuán eljött oráiát Mert Atroposis már Az mely nagy búual jár El unta az fodrását. Sót tettzic még ez is Hogy vitéz otsét is Ne hadgyuc ki kőzzűllónc, Kit más vénségében Ő ez életiben Vegyen el keduen tíilónc Vllye mi székünket Bouitse rendlinket S-Lakiéc ott hói mi ftlfinc. Vulnere saucius et iam mortem oppetiturus, Pátriám, Amicos et Germanum alloquitur, orat Superos, exauditur, animam Deo commendat, recipitur, exspirat, coelum gaudio per­sonat. Megsebeseduen s-halalahoz közel leven, Hazajanak, Baratinak es az ötsenek szól, Istennek könyörög s-meg haigattatik lelkét Istennek ajanlya s-elfogadtatik. Meghal, s Menyor­szág megörvendeztetik. Ihon Édes Hazám Hazaianak szól. Ez a Jele hogy szán Eletem igen téged,

Next

/
Oldalképek
Tartalom