Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

61 Gyakorta vólt utált, szüvedett sok bút kárt Eelt könyues étke saván. Az én életem is szenved soktól utálást Kiki ő magától el taszit s ád meg válást, Soc szememben iót szól, s másutt tsapkod artzól; Fárazt búual nyaualást. Irigységnec hely már hogy raytam nem lehet, Kit az ió szerentse es kints magán viselhet, Gyűlölség terhel űz, kit szegénség rám fűz Alatta alig mehet. De legyen keduednec raytam ió szánt tanátsa Czac lelkemet átoc és kárhozat ne bántsa. Leiködet hitemmel és idvösségemmel Haragod le ne rántsa. Ennec penig miért hogy Cristus fondamentoma Es te igaz hited ki nem lehet megbontua, Az Christust tiszteluén és hitednec hiúén Nem lehet rám nem ontua. Czockal áldásockal szent kezedhöz békéluén, Már útra induloc Duna mellett le menüén Vég Esztergám alá, kinec most kőfala Röng Álgyukkal töretuén Ott vár nemzetemnec szép sátoros tábora, S egyébb soc rendeknec sürő nagy zászlós hada Ki sántzot ás épít, s ki kart sziuet készít Igyekezvén ostromra. Regtől várta sziuem czeknec történetit, Hogy érhesse ezzel hazámnac épületit. Nézvén szabadságát s rabságból váltságát S úijuló szépületit Azért bízván mégyec és buzgó örömömmel, Nem gondoluán sémit kedues veszedelmemmel, Ám váltsa bár magát, s nyerie szabadságát Holtom hozó sebemmel. Tartsa ielül magán érte ki folt véremet, S azzal Eghbe vigye hiremet és nevemet, Hogy miuel tartoztam, vigan rá osztottam Hiúén szent Istenemet.